Az érzelemerősségre és az érzelmi töltetre adott pontszámok egy kilencfokú Likert-skálán helyezkednek el. Az észleleti skálán adott pontszámokat gyakran ordinális adatoknak szokták tekinteni, két okból: egyrészt nem fizikai értelemben mért adatok, mint pl. a tartam, másrészt nem biztos, hogy a szomszédos, diszkrét, többnyire egész számmal kódolt pontszámok közötti távolságok minden esetben egyenlőek. Amennyiben elfogadjuk, hogy ezek a skálák ordinálisak, sem átlagot, sem szórást nem lehet számolni a pontszámokra.

Egy másik felfogás szerint a Likert-skálát az értékek nem folytonossága esetén is lehet metrikus skálának tekinteni, ha ekvidisztánsak, azaz a szomszédos pontszámok vagy sorrendezhető kategóriák között egyenlő a távolság, és az eloszlás unimodális, vagyis a sűrűségfüggvénynek egy maximuma van. Sullivan és Artino (2013) azt javasolja, hogy a parametrikus statisztikai próbák előfeltételeinek teljesülése esetén ezeket részesítsük előnyben a nemparametrikus, azaz ordinális skálákra szabott modellekkel szemben, mert sok esetben robusztusabbak náluk. Amennyiben elfogadjuk a Likert-skála metrikus voltát, a nyers pontszámok használata mellett az elemzés épülhet a címkézők mondatonként átlagolt pontszámára is. A párhuzamos elemzési módszereket a következő két alpontban járjuk körül részletesebben.