A tempóértékekre vonatkozó adatok az 1. és a 2. ábrán olvashatók. Mind az artikulációs tempó, mind a beszédtempó szignifikánsan gyorsabb volt a kontrollcsoportban (az átlagos artikulációs tempó: 5,6 szótag/s, a beszédtempó 4,0 szótag/s volt), mint az SM-csoportban (az átlagos artikulációs tempó: 5,0 szótag/s, a beszédtempó 3,3 szótag/s volt; az artikulációs tempó esetében t(2, 38) = −2,4; p = 0,017; a beszédtempó esetében t(2, 38) = −3,304; p = 0,002). A leggyorsabb és a leglassabb artikulációs tempójú beszélő is az SM-csoportból került ki. A 20-ból 11 SM-beszélő artikulációs tempója lassabb volt, mint 5 szótag/sec (az átlagos artikulációs tempó az SM-csoportban), míg a kontrollcsoportban ez mindössze 2 beszélőre volt igaz (az ő tempóértékeik 4,1 és 4,5 szótag/s voltak). A leglassabb beszédtempót egy SM-beszélő, a leggyorsabbat egy kontrollbeszélő produkálta. Az SM-csoportban 20-ból 12 fő beszédtempója lassabb volt, mint a csoportátlag, ez a kontrollcsoportban 3 beszélőre volt jellemző (az ő tempóértékeik 2,9; 2,9 és 3,0 szótag/s voltak).