A felvételek során szinkronizált audio- és nyelvmozgásadatokat rögzítettünk: előbbit egy, a szájzughoz helyezett omnidirekcionális kondenzátormikrofonnal, utóbbit pedig egy Carstens gyártmányú 16 csatornás EMA AG501 rendszerrel (elektromágneses artikulográffal), csendesített szobában (az ELTE Alkalmazott Nyelvészeti és Fonetikai Tanszékén).

 

A kísérletben a 2. ábrán, jobb oldalon baloldali keresztmetszetben bemutatott szenzorok pozícióját rögzítettük, de a jelen vizsgálathoz a nyelv középvonalára helyezett négy szenzor adataiból csak a hátsó kettőt használtuk: a nyelvhátra, a beszélő számára viselhetően leghátulra helyezett TBO2 nyelvtesti szenzort, és a kb. 1 cm-rel ez elé helyezett TBO1 nyelvtesti szenzort (TBO1/2 = tongue body ’nyelvtest’). Az adatokat a fül mögé (a processus mastoideus ossis temporalis fölé) és az orrnyeregre helyezett referenciaszenzorok segítségével korrigáltuk a beszélő fejének mozgására, valamint elforgattuk úgy, hogy a beszélők harapási síkja (mely sík állását minden beszélőnél egy erre a célra kialakított speciális műanyag lemezre illesztett szenzorokkal regisztráltuk) a vízszintessel párhuzamos legyen. Ezeket a korrekciókat a Carstens által biztosított szoftver megfelelő moduljaival végeztük. Végül a Kölni Egyetem Fonetikai Intézetének (If L Phonetik, Universität zu Köln) saját készítésű konverterével a háromdimenziós adatokat az Emu adatbáziskezelő szoftverrel (Winkelmann et al. 2018) kompatibilis ssff formátumú, kétdimenziós adatokká alakítottuk. Az így létrejött pozícióadatok elhelyezhetőkké váltak egy olyan kétdimenziós koordináta-rendszerben, amelynek origója a metszőfogaknál található, és ahol az abszcissza a nyelv vízszintes, az ordináta pedig a nyelv függőleges irányú elmozdulását képezi le úgy, hogy az előbbi mentén tapasztalt negatív irányú kitérések a nyelv hátrafelé való elmozdulását jelentik (vö. 2. ábra, jobb oldal).