A hangsorok időtartamát illetően azt feltételeztük, hogy a /j/ fonéma megvalósulása egy prototipikus /i/ magánhangzóhoz viszonyítva gyorsabb és dinamikusabb, tehát a /ja/ szótag megvalósulása rövidebb, mint az /ia/ megvalósulása.

Mivel a /j/-vel megvalósuló /ija/ hangsor az /ia/-hoz képest eggyel több vokalikus céllal rendelkezik, azt is feltételeztük, hogy a hiátustöltővel megvalósuló /ia/ rövidebb időtartamú, mint a fonológiailag /j/-t tartalmazó /ija/.

Azt is vártuk, hogy az /ia/ és az /ija/ hangsorok között – az első vokalikus cél minőségének egyezése miatt – nem lesz eltérés a célok megvalósulásának időzítésében. A hangsorok utolsó [a] elemét illetően azt vártuk, hogy a [j] gyorsabb megvalósulása miatt a /ja/ hangsorban ez az elem is hamarabb realizálódik, mint az /ia/ esetében. Azonban az /ia/ és /ija/ esetében a fonémikus /j/ realizációjának megjelenése késlelteti az [a] mint cél elérését.

A /j/ és /i/ megvalósulásainak eltérő képzési helyéből fakadóan azt is vártuk, hogy az első vokalikus cél a /ja/ szótag esetében előrébb helyezkedik el, mint az /ia/ és /ija/ szótagokban. Az /ia/ és /ija/ első vokalikus céljainak minőségében azonban nem feltételezünk eltérést. A hangsor utolsó [a] elemének minőségében nem várunk eltérést a hangsorok között.