Azt feltételezzük, hogy az egyetlen (vokalikus) artikulációs céllal rendelkező /sa/, /ʂa/ és /ɕa/ szótagok vokalikus fázisainak időtartama egyezik a kínai anyanyelvűek produkciójában, de a magyar anyanyelvűek esetében arra számítunk, hogy a /ɕa/ szótagot egy helyett két vokalikus artikulációs céllal valósítják meg. Várakozásunk szerint tehát a /ɕa/ a magyarok ejtésében hosszabb időtartamú a többi kínai hangsorénál.

A /j/ és /i/ megvalósítása közötti időzítésbeli eltérésekből, továbbá abból következően, hogy a magyar anyanyelvűek a [j] helyett [i]-t ejtenek a kínai /ɕa/ [ɕja] hangsorban, arra számítottunk, hogy a szibilánst követő első vokalikus artikulációs cél elérése a magyarok esetében a kínaiakhoz viszonyítva később valósul meg.

A [j] és [i] képzési helybeli eltéréséből fakadóan a magyarok ejtésében a kínaiak ejtésében tapasztalhatónál hátrébb (palatálisabban) megvalósuló első vokalikus célt feltételezünk a /ɕa/ [ɕja] hangsorban.