1. Bevezetés

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nyelvatlaszaink a 20. században azzal a céllal jöttek létre, hogy reprezentatív forrásanyagot biztosítsanak a magyar nyelvjárások tanulmányozásához, a magyar nyelv térbeli jellegzetességeinek feltárásához, továbbá – a jellegzetességek alapján – nyelvjárási alakulatok elkülönítéséhez. Felhasználásuk a dialektológiai munkákban azonban jobbára megállt egy-egy jelenség szemléltetésénél, vagy néhány „jól kiválasztott” („kimazsolázott”) térképlap felhasználásánál valamely hipotézis alátámasztására. Az egyetlen nagy ívű, kvantitatív szemléletű munka, amely A magyar nyelvjárások atlasza (Deme–Imre 1968–1977, a továbbiakban MNyA.) alapján vállalkozott elsősorban egyes magánhangzók ejtésében megmutatkozó térbeli mintázatok megragadására, Imre Samu monográfiája (1971).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A számítógépes dialektológia elindulása által vált lehetővé, hogy a sok évtizedes munkával összegyűjtött nyelvatlaszadatokat megfelelően rögzítsük, és az ezeket kezelő nyelvészeti technológiák létrehozásával és használatával számításintenzív műveleteket is végezhessünk rajtuk. A dialektometria mint kutatási módszer révén olyan elemzéseket is készíthetünk, amelyekben az egyes jelenségek tekintetében megmutatkozó hasonlóság mértéke összeadódik, s így egyetlen, aggregált adatként mutatja meg a kutatópontpárok közti általános nyelvi hasonlóságot, illetve különbözőséget (Goebl 2005; 2010; Nerbonne et al. 1996; Vargha 2017). A MNyA. dialektometriai elemzései abba az irányba mutatnak, hogy a nyelvi hasonlóság térbeli mintázatainak kialakításában a hangtannak, az adatok lejegyzésében is tükröződő fonetikai tényeknek van kulcsszerepe (Vargha 2015; 2017, 49–66).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jelen dolgozatban arra vállalkozom, hogy a MNyA., A romániai magyar nyelvjárások atlasza (Murádin–Juhász 1995–2010, a továbbiakban RMNyA.) és A moldvai csángó nyelvjárás atlasza (Gálffy et al. 1991, a továbbiakban MCsNyA.) adatai alapján megnézzem, a fonetikai jellegzetességeken belül a magánhangzók, illetve a mássalhangzók hogyan és milyen mértékben határozzák meg a nyelvjárások közti hasonlóság földrajzi mintázatait. Előzetes elgondolásom szerint a magánhangzók játszanak nagyobb szerepet a nyelvjárások térbeli mintázatainak alakításában, mivel a magánhangzó-minőségek rendszerén belül erős a kölcsönhatás a rendszerelemek között, továbbá nagyobb az ejtésbeli variabilitás, mint a mássalhangzók esetében. Vizsgálataimat az informatizált (számítógépen megfelelően rögzített, l. Vékás 2007) nyelvjárási adatok automatikus elemzési módszereinek megteremtésével, előzetes kutatói csoportosítás nélkül, az adatok automatikus összevetésével végzem.
 
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave