Gyuris Beáta (szerk.): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXV. • Tanulmányok a jelentéstan köréből
›
Tagadás, fókusz, kommunikatív funkciók és formális grammatika
›
3. A természetes nyelvi tagadás kétszintű megközelítése

3. A természetes nyelvi tagadás kétszintű megközelítése

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ahogy korábban érveltünk (1. szakasz), és ahogy Beaver–Clark (2008) rámutat, a „fókusztagadás” és a (vele párhuzamos) „mondattagadás” közti különbséget a megnyilatkozás igazságfeltételes (avagy logikai) szemantikáján túlmutató eszközökkel érdemes megragadni. Vallduví (1990) munkáját követve olyan kétszintű megközelítést javasolunk, ahol a tagadás a szemantika és az információszerkezet szintjén egyaránt működik. Vallduví úgy érvel, hogy a szemantika szintjén a tagadás mindkét esetben a logikai-szemantikai értelmezésben azonos hatókörrel rendelkezik. Az információszerkezet szintjén egy fókusz/állítás operátort vezet be, amely meghatározza az állítás tartalmát. Ezen a szinten a „fókusztagadás” és a „mondattagadás” különbözik, mivel az információszerkezeten belüli tagadás ezt a fókusz/állítás operátort célozza meg.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az alábbiakban egy hasonló elemzést javasolunk, ahol a természetes nyelvi tagadás ezen a két szinten működik, de a lényegi különbség az, hogy a tagadás pontosan mit céloz meg. A szemantikában egy „standard” tagadás operátort feltételezünk, amely a propozícióra vonatkozik. Szemantikai (igazságfeltételes) értelemben tehát a tagadás hatóköre azonos a szűk fókuszú és a fókusz nélküli mondatoknál. Az információszerkezet szintjén a természetes nyelvi tagadást olyan operátornak tekintjük, amely a kommunikációs funkciót és az újonnan átadott információt célozza meg, amelyeket a megnyilatkozás fókuszszerkezete határoz meg. Az itt javasolt elemzés egyrészt Vallduví (1990) elemzésére épít, de abban különbözik tőle, hogy az információszerkezet szintjét kiegészíti a kommunikációs funkciók meghatározásával, valamint mindezek formális megragadásához egy olyan grammatikai modellt vezetünk be, amely közvetlen hozzáférést biztosít ezekhez a szintekhez.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Role and Reference Grammar (RRG; Van Valin–LaPolla 1997; Van Valin 2005; 2023) olyan elmélet, amely megfelelő eszközöket kínál a fenti követelmények kielégítésére, és mint ilyen, ideális alapot biztosít céljaink és modellezési szándékaink megvalósításához. Megjegyezzük, hogy nem célunk azt állítani, hogy az RRG az egyetlen elméleti keret a vizsgált jelenség elemzésére. Mindazonáltal az RRG kiválóan alkalmas elmélet a dolgozat központi kérdéseinek megragadására, mivel a szintaxis, a szemantika és a pragmatika kölcsönhatása elsődleges szerepet játszik formális architektúrájában és elméleti alapjaiban. Az elmélet moduláris felépítése közvetlen lehetőséget biztosít a vonatkozó nyelvi szintek és azok határterületeinek pontos reprezentációjára és modellezésére, ami fontos követelmény a természetes nyelvi tagadás átfogó elemzésében.

3.1. Role and Reference Grammar

3.2. Információszerkezet és pragmatikai strukturálás

chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave