Mivel jellegéből adódóan a kísérleti feladat bináris, elfogadó vagy elutasító válaszadásra kényszerítette a gyerekeket, mind a négy kondíció elutasításának aránya kiszámolható az elfogadások arányából úgy, hogy az elfogadások arányát kivonjuk a 100%-ból. Mivel kizárólag az „igen” válaszok szolgálnak pozitív bizonyítékkal arra nézve, hogy a gyerek számára a két lehetséges értelmezés közül az egyik elérhető volt, ezért az elfogadások arányát tekintjük kísérletünk függő változójának.

A statisztikai elemzést az R program (R Development Core Team 2020) lme4 csomagjával (Bates et al. 2015) végeztük. A statisztikai elemzésben a visszalépéses elimináció elvégzése után kapott általánosított lineáris kevert modellben a szemantikai és prozódiai kondíciók egymással interakcióban lévő független változóként szerepeltek. A modell random hatásként csak a kísérleti személyeket, mint metszéspontot tartalmazta. Az eredmények az SZD olvasatnak (átlagos elfogadás = 61,7%, standard hiba = 3,5%) a TD olvasatnál (átlagos elfogadás = 39,5%, standard hiba = 3,6%) magasabb elfogadási arányának köszönhetően a hatókör-értelmezés fő hatását jelezték (χ2 = 17,1127, p < ,0001). Az elemzés a hatókör-értelmezés és a prozódia interakciójának (χ2 = 12,8281, p < ,001) szignifikáns hatását is kimutatta. Az interakció abból származik, hogy a Nullát szeret kondíció tesztmondatait az 1IntP prozódiai kondícióban, az Egyet szeret kondíció tesztmondatait pedig ezzel ellentétben a 2IntP kondícióban fogadták el nagyobb arányban. Ennek köszönhetően – várakozásainknak megfelelően – a prozódiának nem volt szignifikáns főhatása. Az lsmeans csomag (Lenth 2016) segítségével végzett Tukey HSD post hoc teszt eredményeiből az derült ki, hogy míg a Nullát szeret kondícióban tapasztalt hatás nem volt statisztikailag szignifikáns (z = 1.556, p = 0.1196), addig az Egyet szeret kondíción belül a két prozódia szignifikánsan különböző elfogadásokat eredményezett (z = −2,330, p = 0,0198).