Ebben a tanulmányban bemutattam azokat a komplementerhalmaz alapú megkötéseket, amelyek sikeresen magyarázzák a kvantoros és a fókuszpartikulás kifejezések eloszlását a magyar preverbális mezőben. Egy Q(A)(B) szerkezetű kvantoros mondatban a komplementerhalmaz A és B különbsége, vagyis A − B. Különböző kvantorok különböző feltételezéseket vonnak maguk után a releváns komplementerhalmazra vonatkozóan. Egyes kvantorok, mint például a minden macska, azt vonják maguk után, hogy a komplementerhalmaz üres: ha a minden macska elaludt, akkor nincs olyan macska, amelyik nem aludt el. Mások, mint például a kevés macska, azt vonják maguk után, hogy a komplementerhalmaz nem üres: ha kevés macska aludt el, akkor kell lennie olyan macskának is, amelyik nem aludt el. Végül az olyan kvantorokból, mint a néhány macska, egyik sem következik: a Néhány macska elaludt igaz lehet akkor is, ha vannak macskák, amelyikek nem aludtak el és akkor is, ha minden macska elaludt. Ezt a megközelítést kiterjeszthetjük a fókuszpartikulákra is, ha az A halmazt a fókuszpartikulához kapcsolódó kifejezés alternatíváinak halmazával helyettesítjük. Míg a Csak Misi aludt el mondatból következik, hogy vannak olyan entitások a Misi által bevezetett alternatívahalmazban, akik nem aludtak el, addig a Misi is elaludt mondatból az következik, hogy nincsenek olyan entitások Misi alternatívhalmazában, akik nem aludtak el.

 

 

Így lehetséges, hogy a Fókusz pozíció a magyar nyelvben nem kimerítő abban az értelemben, hogy minden alternatívát kizár, hanem legalább egy alternatívát kizár, ami kevésbé erős állítás, mint amit a szakirodalomban eddig vizsgáltak. Érdemes lenne kísérlettel megvizsgálni a kettő közötti különbséget és azt, hogy a beszélők melyik értelmezést részesítik előnyben.

 

 

Fontos azonban megjegyezni, hogy a (kontrasztív) fókuszálás önmagában nem elegendő ahhoz, hogy egy univerzális kvantoros kifejezést a Fókusz pozícióba vonzzon: ha a kontraszt a felső korlát beállítása helyett kiterjesztést jelöl, a kifejezésnek továbbra is a Kvantor pozícióban kell megjelennie, ahogyan (94) mutatja:

 

 

Tudomásom szerint a komplementerhalmaz emberi nyelvekben betöltött szerepét leginkább az anaforikus referenciával kapcsolatban vizsgálták (l. a 3. szakaszban található hivatkozásokat). Ebben a tanulmányban felvetettem, hogy a komplementerhalmaznak szerepe lehet a szórendi megkötésekben is, legalábbis a magyar nyelvben. Érdekes lenne megvizsgálni, hogy más nyelvekben is megfigyelhetőek-e hasonló megkötések ebben a tekintetben. Emellett a komplementerhalmaz, a komplementerhalmaz-anafora és az egyes kifejezések viszonya ehhez a halmazhoz más nyelvi jelenségekkel is összefügghetnek, például a negatív polaritású elemek engedélyezésével, ahogyan azt Sailer (2007) bemutatta. Azt állította, hogy ha egy kvantor szolgálhat a komplementerhalmaz-anafora antecedenséül a német nyelvben, akkor erős negatív polaritású elemeket is engedélyezhet. A kapcsolódó témák további kutatása feltárhatja a komplementerhalmazoknak a nyelvben betöltött, eddig kevéssé vizsgált szerepét.