Gyuris Beáta (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXV.

Tanulmányok a jelentéstan köréből


A szemantikai kiindulópont

Mint az 1. szakaszban írtakból is kiviláglik, ez a tanulmány nem egy adott nyelv vagy adott nyelvek jól formált kifejezéseiből kiindulva vizsgálja az ezekhez tartozó, kompozicionálisan vagy nem annyira kompozicionálisan levezethető szemantikai interpretációkat, ahogyan az a formális szemantikai kutatásokra általában jellemző (l. Montague 1973; Kamp–Reyle 1993; Chierchia 1998 stb.). Az eljárás itt fordított, mivel az itt bemutatott kutatás célja univerzálisnak feltételezhető szemantikai tulajdonságok vizsgálata abból a szempontból, hogy ezek a tulajdonságok kifejezhetők-e csupasz köznevekkel adott nyelvekben. Így annak a vitának az eldöntéséhez járulhat hozzá ez a tanulmány, hogy a főnevek lexikálisan alapvetően fajtajelölők-e (Krifka 1995; Carlson 1977), határozatlanok-e (Magri 2012; Rullmann–You 2006), vagy mentális fogalmakat denotálnak (Carlson 2010). Ezért itt szemantikai jegyekből, interpretációs lehetőségekből indulok ki, hasonlóan, mint pl. Bach–Chao (2009), Chierchia (2021), Keenan–Paperno (2012).

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXV.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 454 995 6

Kötetünk tizenhárom tanulmánya részben a magyar nyelv korábbi írásokból már ismert szemantikai jelenségeinek, részben első ízben itt bemutatott jelentéstani kontrasztoknak az elemzésére és magyarázatára vállalkozik. A tanulmányok mindegyike az ún. formális szemantika elveit és módszereit követi, tehát igyekszik precíz és cáfolható megállapításokat tenni, és ezeket formális, matematikai eszközökkel is megfogalmazza. A kötet tanulmányai változatos jelentéstani problémákat tárgyalnak. Az egyik a lexikai szemantika egyik alapkérdésére (Hogyan különíthető el egymástól a poliszémia és a homonímia?) ad új választ, négy további pedig az igejelentés és egyes szemantikai igeosztályok jellemzésére tesz új javaslatot, vagy vizsgálja felül a korábbiakat. Ezek az egyet ne/nem/se/sem szerkezettel kompatibilis igék osztályaival; a magyar igetövek eseménylexikalizációs tulajdonságaival; az önkéntelen érzékelést, az önkéntelen megismerést ill. tudást, valamint a fizikai diszpozíciót kifejező igék összefüggő szemantikai jellemzőivel foglalkoznak, illetve a faktivitás mint lexikai tulajdonság elvetése mellett érvelnek. Az írások egy másik csoportja olyan jelenségekkel foglalkozik, amelyeknek a jelentését logikai operátorok segítségével szokás modellezni, mint például az is és a hozzá hasonló fókuszérzékeny additív operátorok, az is-t tartalmazó összetett elemek (mégis, úgyis, így is, igenis, nem is, ugyanis, vagyis és máris), a kvantoros, illetve fókuszpartikulás kifejezések a magyar mondat ige előtti tartományában, a csupasz köznévi argumentumok, a mondattagadás és a fókusztagadás közötti különbség, valamint a tagadás és a diszjunkció hatóköri interakciói. Az igei argumentumszerkezet, a topik összetevők, és a beszédaktusok között létesít kapcsolatot egy további tanulmány, egy másik pedig egy speciális kérdő beszédaktust jellemez. A kötetben mindvégig a közérthetőségre törekedtünk, így azoknak az érdeklődő olvasóknak is ajánlható, akik nem a formális szemantika szakterületének a művelői.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave