Amennyiben a fókuszpartikulák eloszlását a magyar preverbális mezőben hasonlóan szeretnénk magyarázni, mint a kvantorokét, ki kell terjesztenünk a fenti megfigyeléseket a fókuszpartikulákra is. Ehhez újra kell definiálnunk a fókuszpartikulák A halmazát, amihez azt javaslom, hogy az A halmazt helyettesítsük az adott fókuszpartikulához társuló kifejezés kontextuálisan releváns alternatíváinak halmazával, ahogyan az alább látható. Tegyük fel, hogy Φ a fókuszpartikula, C(x) a kontextuálisan releváns alternatívák halmaza (l. Rooth 1992), x a fókuszpartikulához társuló kifejezés denotációja, végül pedig B a VP denotációja.

 

 

Most vizsgáljuk meg, hogyan alkalmazhatjuk ezt az egyes fókuszpartikulákra, kezdve egy exkluzív fókuszpartikulás mondattal:

 

 

Rooth (1992) alapján feltételezem, hogy a C(x) halmaz tartalmazza Misit és legalább még egy alternatívát. Ezért biztosan van legalább egy olyan alternatívája Misinek, aki nem alszik, amiből az következik, hogy a komplementerhalmaz nem üres.

 

 

Feltételezve, hogy az is anaforikus, megmutathatjuk, hogy a vonatkozó komplementerhalmaz üres. Az is partikula anaforikus jellege ugyanis megköveteli, hogy a fókuszpartikulához társuló kifejezésnek legyen olyan alternatívája, amelyre a predikátum szintén érvényes. Ennek az alternatívának különbözőnek, de a fókuszpartikulához társuló kifejezéssel szemantikailag összehasonlíthatónak kell lennie. Lehet egyes vagy többes számú, mivel természetesen több olyan releváns entitás is létezhet, amelyre a predikátum érvényes. Ezért feltételezem, hogy a C(x) halmaz csak azt a kifejezést tartalmazza, amelyikhez az is társul, valamint annak a kontextuálisan releváns alternatíváját, amelyre a predikátum szintén érvényes. Bár ez elsőre talán nem tűnik olyan egyértelműnek, láthatjuk, hogy nem is teljesen ellentmondásos. Ha ugyanis egy olyan mondat, mint a (67), előzmény nélkül hangzik el, az is anaforikussága révén mind a beszélőnek, mind a hallgatónak tudnia kell (legalábbis részben), melyek az éppen alvó entitások, míg a nem alvók nem relevánsak ilyen esetben. Természetesen lehetnek nem alvók is az adott beszédszituációban, de ezeket explicit módon meg kell említeni, mint a (68a) mondatban, amellyel egy másik, D halmaz kerül bevezetésre, amelyből a beszélő kiválasztja azokat a releváns entitásokat, amelyek nem szerepelnek a B halmazban, azaz az alvók halmazában. Ez azonban nem a C(x) − B halmazzal egyenlő, hanem egy másik, D − B halmazzal. Ez ugyanúgy alkalmazható a kvantoros szerkezetekre, ahol a professzorok kifejezéssel egy új halmaz kerül bevezetésre, vö. (68a) és (68b):

 

 

É. Kiss (2002) szerint az additív fókuszpartikulák jelentése nagyjából úgy írható le, hogy minden releváns entitás plusz x. Továbbá az additív partikulákat olyan kötőszóként is elemezték, amelyek univerzálisként értelmezhetőek (Szabolcsi 2015; Ahn 2015; Nicolae 2020 stb.). Ezért, az univerzális kvantoros mondatokhoz hasonlóan, a (69) mondat azt vonja maga után, hogy a maximális halmaz megegyezik a referenciahalmazzal, vagyis a komplementerhalmaz üres.

 

 

Így már hozzáadhatjuk a fókuszpartikulákat az előző szakasz 2. táblázatához:

 

Ezt figyelembe véve, most már rátérhetünk a fenti kifejezések a magyar preverbális mezőben való eloszlásának magyarázatára.