Gyuris Beáta (szerk.): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXV. • Tanulmányok a jelentéstan köréből
›
Az is és más additív kifejezések fókuszérzékenysége igei és igenévi szerkezetekben
›
2. Mondatrészek rendezett n-esei az IS-kifejezések fókusztartományában
›
2.1. Az is-sel módosított kifejezést tartalmazó mondatban mit is módosít az IS?

2.1. Az is-sel módosított kifejezést tartalmazó mondatban mit is módosít az IS?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mint említettük, az IS-típusú kifejezések előzményeképpen a szövegkörnyezetben jelen kell lenniük olyan tartalmaknak, amelyek kifejezik a hozzájuk kapcsolódó előfeltevést (az akkomodáció lehetősége persze mindig többé-kevésbé felmerül; a kérdés diszkussziója azonban meghaladja e tanulmány lehetőségeit). A (2) példabokor azt szemlélteti, hogy ez az előfeltevés többféle lehet. A formális szemantikai elemzéseket, követve Balogh–Langer (2022)-t, Rooth (1985; 1992) fókuszalternatívákon alapuló szemantikájának a Krifka-féle „strukturált” továbbfejlesztésében adjuk meg.1 E nemzetközi terminológia szerint a pont címében szereplő kérdés az intonációsfókusz-érzékeny is fókusztartományára vonatkozik.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(2)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (2a) mondat számára például megfelelő előzmény lehet a (2b) mondaton kívül a (2b′–b′′) is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • A kiindulópontnak tekintett első esetben az is Annára vonatkozik mint fókusztartományára: a háttér az, hogy valaki bemutatta Beát Csillának, a (2a) mondat állítása pedig az, hogy ez igaz Annára, azzal az előfeltevéssel, hogy másra is igaz (egy pragmatikailag adottnak tekinthető Alt1 alternatívahalmazból; l. (2c)).
  • A (2b′+a) diskurzusban az is fókusztartománya az 〈Anna, Csilla〉 pár, a háttér pedig az, hogy valaki bemutatta Beát valakinek; ekkor a (2a) mondat azt az állítást teszi, hogy Bea bemutatását Anna is elvégezte, Csillának bemutatva őt.
  • Ami pedig a (2b′′+a) diskurzust illeti, ekkor az is fókusztartományában az 〈Anna, Bea, Csilla〉 hármas áll; a háttér pedig az, hogy valaki bemutatott valakit valakinek; a (2a) által megfogalmazott állítás pedig az, hogy ezúttal eme leányhármas érintett egy bemutatási eseményben (amiben egy korábbi említés szerint történetesen egy fiúhármas vett részt).2
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Arra mutatunk majd rá a 2.4. pontban, hogy a háromféle olvasat eltérő intonációs mintázatokkal jár, és hasonló megfigyelés tehető a többi IS-típusú kifejezésben is. Ezek tüzetes feltárását Varga (2016)-nak a magyar mondatokra kidolgozott karakterdallam alapú intonációs elméletében végezzük el. Ezt megelőzően felvázoljuk az elméletet, bemutatva releváns terminusait és jelölésrendszerét.
1 Krifka (2008, 260) éppen az olyan összetett fókuszkonstrukciók leírása miatt javasolja Rooth Alternatívaszemantikájának a továbbfejlesztését (von Stechow 1991; Krifka 1991), mint az É. Kiss (1995) által tükörfókusznak nevezett konstrukció, illetve az egymás hatókörébe lépő fókuszok esete (a kettő elkülönítéséről l. Alberti–Medve 2000). E megközelítésben a fókuszképzés egy 〈háttér, fókusz〉 párra választja szét a jelentést, ahol a háttér-t mint függvényt a fókuszjelöletre alkalmazva megkapjuk a közönséges jelentést (állítás). Itt jegyezzük még meg, hogy a tanulmányban közölt szemantikai formulákban az argumentumsorrendet az egyszerűség kedvéért a szórendi sorrendhez igazítottuk, ahogy azt Balogh–Langer (2022, 279) is teszi, és a megnevezett eseményhez tartozó argumentumhelyet csak akkor tüntetjük fel, ha szerepet kap az elemzésben. Szintén Balogh–Langer (2022, 279) tanulmányából vettük át az additív előfeltevés kulcsmozzanatát megragadó [y ≠ Fókusz] relációt (ami azt ragadja meg, hogy az Anna is alszik mondat előzményeként nem állhat az Anna alszik mondat, kivéve egy speciális korrekciós esetet), amit kiterjesztünk változópárokra (2b′) és -hármasokra (2b′′), elvileg tehát általánosságban változó-n-esekre. Megjegyzendő, hogy ez az additív előfeltevés-elem a helyett az implikációs elem helyett jelenik meg a formulákban, amelyek az azonosító–kirekesztő fókusz jelentését ragadják meg. Beaver–Clark (2002, 22) alapján például a tükörfókuszos [|Anna mutatta be ↑|Beát ↑\Csillának] mondathoz (amelynek intonációs mintázatát a 2.2. pontban bemutatott jelölésekkel adtuk meg) ez a képlet tartozna: [∀eλ〈x,z,y〉[bemut(e)(x)(z)(y)] → x = Anna, z = Bea, y = Csilla].
2 A pontosság kedvéért megjegyezzük, hogy rendezett párokról, hármasokról, általánosságban pedig (elvileg) n-esekről beszélünk e szakaszban, nem egyszerűen két-, három- vagy n-elemű halmazról, hiszen az n szereplő eltérő szerepeket játszik az adott eseményben.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave