Mint a (7) példabokor mutatja, a nemcsak fókusztartományát is alkothatja mondatrészek n-ese. A példákat úgy építettük fel, hogy egy A szereplő mondja ki a (7b/b′/b′′) mondatváltozatot, amire a rákövetkező sorban egy B szereplő elkezd válaszolni, majd a (7a) sorban álló mondattal fejezi be a válaszát. Ennek a (7a) mondatnak az adott olvasathoz társítható intonációs változatait kínálják a számmal jelzett sorok, ahol néhány érdekesebb rosszul formált intonációs mintát is mutatunk, a teljesség igénye nélkül.

 

 

A nemcsak szórendi tekintetben – az igető–igekötő sorrenddel – a szűkfókuszkonstrukciót valósítja meg, amit a (3c) példacsoportban szemléltettünk, legalábbis az egy mondatrészt érintő azonosító–kirekesztő esetre korlátozva. Ilyennek tekinthető a (7b) olvasat, ahol Bea Csillának való bemutatása háttérbeli információ, így a fókusz kizárólagosan az Anna mondatrészre vonatkozik. A (7b.1) intonációs minta analóg tehát az egydallamos (7c.1) mintával, aminek „részlegesített” (7c.2) alternatívája köszön vissza a (7b.2) mintánkban. Megjegyzendő, hogy a karakterdallam-alkotó posztverbális igekötőt tartalmazó (7c.3) változatnak nem tartjuk elfogadhatónak a (7b.2′) megfelelőjét (és a (7)-ben tárgyalt további esetekben sem rakhatunk hangsúlyt az igekötőre); amiről annyit tudunk mondani általánosságban, hogy Varga (2016) karakterdallam-alkotó posztverbális igekötőt tartalmazó összes példáját legalábbis diszpreferáltnak ítéljük az aktuális alternatíváihoz képest, de nem ilyen kategorikusan. A nemcsak egyedi tulajdonságának tartjuk tehát az igekötő hangsúlytalanítását. Elfogadható intonációs alternatívát nyújt viszont az, ha a nemcsak helyett az általa bevezetett főnevet látjuk el kontúrkezdő hangsúllyal (7b.3,4). Megjegyzendő, hogy – valamennyi olvasatot tekintve – a nemcsak és az általa bevezetett főnév közül mindig pontosan az egyikük hangsúlyos; ezt szemléltetjük a (7b.3′) sorban a rosszul formált (’*’) intonációs minta bemutatásával.