2. A képesség-segédigével való kombinálhatóság hiánya

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Képzeljünk el egy olyan szituációt, melyben egy bizonyos Jánosnak olyan villája van, melynek terasza kilátással rendelkezik az óceánra. Ezt a tényállást angolul (és más nyelvekben is) egy képességmodalitást kifejező segédigével lehet megragadni:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(6)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezzel ellentétben a magyarban azt tapasztaljuk, hogy ha a szóban forgó igeosztályokba tartozó igéket a tud segédigével1 próbáljuk kombinálni, akkor szemantikailag rosszul formált mondatokat kapunk. (Ezt az az önkéntelenérzékelés-igék kapcsán már Kiefer (1984) is megfigyelte, a másik két igeosztályra vonatkozóan azonban, tudomásunk szerint, erre előttünk még nem mutattak rá.)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(7)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(8)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(9)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szemantikailag rosszul formált (#-tel jelölt) szerkezetekre a korpuszokban nem (vagy elenyésző számban) találunk példát (2. függelék), és az anyanyelvi beszélők erősen jelöltnek, nem természetesnek érzik őket.2 (A fentiekben mindegyik igeosztályt egy-egy ige képviselte; l. a függelékeket egy, az összes szóban forgó igét tartalmazó összefoglaló táblázatért és példamondatokért.)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fenti mintázat független attól, hogy generikus vagy epizodikus állításról van szó. Ennek belátására tekintsük először az alábbi szituációt: Marinak magas dioptriájú szemüveget kell viselnie. Ebben az esetben Mari általános helyzetét a következő generikus állítással jellemezhetjük:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(10)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy másik forgatókönyvben képzeljük el, hogy a beszélő a távolban észreveszi egy ismerősét, felhívja őt telefonon és közben lelkesen integet neki. Az ismerős felveszi a telefont, és ekkor a beszélő rákérdez, hogy az ismerős vajon látja-e őt:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(11)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (11) példa tehát epizodikus használatot mutat. Vagyis mind generikus, mind epizodikus mondat esetén megáll, hogy a szóban forgó igék a képességet kifejező tud segédigével nem kombinálhatóak. Érdemes ezt összevetni pl. az angollal, ahol eltérő mintázatot látunk:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(12)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(13)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az angolban tehát, a magyartól eltérően, a képességet kifejező can modális segédige3 kombinálható egy önkéntelen érzékelést kifejező igével. Sőt, generikus állítás esetén a segédige jelenléte egyenesen kötelező – annak híján nem érhető el a képességmodalitás-olvasat. Mindez arra utal, hogy a magyarral ellentétben az angolban a szóban forgó igéknek nincs beépített modalitásuk.4

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ami a magyart illeti, a tézisem az, hogy ezen igék kombinálhatatlansága a tud segédigével a redundanciakerülés következménye: mivel a képességmodalitás már lexikálisan specifikálva van, redundáns újra, másodszor is bevezetni a szintaktikai levezetés során egy képességmodalitást kifejező segédigével.5

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Állításom tehát az, hogy az ilyen igéket tartalmazó mondatok által megfogalmazott állítás (asserted meaning) képességmodalitást tartalmaz, és az epizodikus (nem-generikus) olvasatok esetén jelentkező nem-modális interpretáció egy ún. aktualitási következmény (actuality entailmentBhatt 1999).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(14)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az önkéntelen érzékelést, felismerést és tudást kifejező igék esetében ez a logikai következmény mindenképpen beáll, függetlenül attól, hogy a szóban forgó ige (ill. az azt tartalmazó mondat) perfektív (mint pl. a felismer a (7) mondatban) vagy imperfektív (mint pl. a lát a (6) mondatban). Ez tehát eltér az aktualitási következmények tipikus, több nyelvben dokumentált, a szakirodalomból jól ismert mintázatától, amelyben az aktualitási következmények csak a perfektív olvasat esetén lépnek fel (Bhatt 1999; Hacquard 2009).6

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Tézisem szerint a fenti mintázat az igék szemantikájára vezethető vissza: arra, hogy önkéntelen érzékelést fejeznek ki (a felismerés és a tudás szintén érzékelésnek tekinthető egy absztraktabb értelemben). Ha képes vagyok valamit látni, akkor azt kvázi automatikusan, külön erőfeszítés nélkül, akaratlanul látni is fogom – hacsak nem teszek tudatos, akaratlagos lépéseket arra, hogy ezt a képességemet korlátozzam vagy kiiktassam (pl. eltakarom a szememet).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Azt, hogy az önkéntelenségnek kulcsszerepe van a jelenségben, az is bizonyítja, hogy az akaratlagos érzékelést (voluntary perception) vagy felismerést (voluntary recognition) kifejező igék (mint a néz vagy a felidéz7) nagyon is kombinálhatóak a képességet kifejező tud modális segédigével (olyannyira, hogy a tud segédige nélkül, önmagukban nem is rendelkeznek képességmodalitással):
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(15)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(16)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fizikai diszpozíciót kifejező igék két csoportba sorolhatóak. Az első csoportba azok az igék esnek (bír, tűr, győz, áll), melyek egy fizikai vagy mentális képességet (állóképesség, türelem, kitartás, teherbírás, stressztűrés stb.) jelölnek. Ezek az igék a nyelvben önkéntelen, nem-akaratlagos igeként vannak ábrázolva, ezért esetükben, akárcsak az önkéntelenérzékelésés -(fel)ismerés-igék esetén, az aktuális logikailag következik a lehetségesből. Ha bírom a hideget, akkor ez olyan képességem, adottságom, amit nem kell akaratlagosan gyakorolnom vagy érvényesítenem.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A második csoportba azok az igék esnek (elér, befér, kifér, átfér), amelyek két entitás relatív fizikai elhelyezkedését, ill. nagyságát fejezik ki. Ezen igék esetében a lehetőségből nem következik logikailag az aktuális megvalósulás: csak azért, mert valami elérhető távolságban van, még nem biztos, hogy fizikailag megragadom (elér), ill. csak azért, mert valami átfér valamin, nem biztos, hogy át is juttatom (átfér). Ahhoz, hogy ténylegesen megragadjak valami elérhetőt, akaratlagos cselekvést kell végeznem. Ezen igék esetén az aktualitási következmények csak a perfektív olvasat esetén lépnek fel (összhangban Bhatt 1999, Hacquard 2009 és mások más nyelvekre vonatkozóan tett megfigyeléseivel):
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(17)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (17a) mondat imperfektív olvasatú, ennek megfelelően nincsen aktualitási következmény. A (17b) mondat perfektív olvasatú, így beáll az aktualitási következmény. Megjegyzendő, hogy az el igekötőnek mind perfektív, mind imperfektív olvasata lehet (Dékány 2008), ezért az olvasatot a kontextusból (a második tagmondatból) tudjuk leolvasni.8

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mielőtt ezt a szakaszt lezárnánk, röviden ki kell térnünk még két kérdésre. Több nyelvből ismert a kétszeres (többszörös) modalitás jelensége, vagyis amikor egy mondatban két (több) modális operátor is megtalálható, és közöttük hatóköri viszonyok állnak fenn (Abraham 2001; Huang 2011):
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(18)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az (18) mondatban tehát egy episztemikus modális operátor (might) vesz fel hatókört egy képességet kifejező modális operátor (can) fölött. Hasonló szerkezetek a magyarban is léteznek:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(19)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Itt a ‑hat által kifejezett lehetőségmodalitás-operátor rendelkezik hatókörrel a tud által kifejezett képességmodalitás-operátor felett.9 Mindezek fényében nem meglepő, hogy a lexikális képességmodalitással rendelkező igék esetén is megfigyelhető többszörös modalitás:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(20)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(20)-ban tehát a ‑hat által bevezetett episztemikus modális operátor vesz fel hatókört a lexikálisan specifikált képességmodalitás felett.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ahogy fentebb írtuk, a szóban forgó igék kombinálhatatlansága a tud segédigével tézisünk szerint a redundanciakerülés következménye. Mivel a redundanciakerülés erős, de felülírható követelmény, a várakozásunk az volt, hogy ezt a követelményt bizonyos, jól definiált esetekben felül is lehet írni. Ez valóban így van. A fenti igék kombinálhatóak bizonyos körülmények között a „kopula + képes” kvázi-modálissegédigei konstrukcióval, és tud képességmodalitást kifejező segédigével is:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(21)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Fontos észrevenni, hogy általánosságban, bármely igetípus esetén a „kopula + képes” konstrukciót akkor tudjuk használni, ha valamely képesség megfeszítéséről, szélsőséges mértékig való gyakorlásáról van szó, amikor azt akarjuk kifejezni, hogy a képesség birtokosa elment a képesség határáig:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(22)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mivel a halaknak inherens képessége az úszni tudás, ezért a képes használata a (22a) mondatban szemantikai anomáliát okoz (infelicitous), helyette a (22b) mondat a természetes. A (22c) mondat teljesen jó, hiszen itt arról van szó, hogy a pisztráng egy inherens képességét megfeszíti, extrém mértékben gyakorolja.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Vegyük észre, hogy az (21) mondatban is ilyen szituációról van szó. János a szembesítésen értelemszerűen megfeszítette a felismerési képességét, mindent megtett, hogy felismerje az elkövetőt. Egy ilyen helyzetben háromféle stratégiát alkalmazhat a beszélő. Az (21a)-ban egyszerűen a felismer igét alkalmazza: ez megfelelő, hiszen lexikailag specifikálva van benne a képességmodalitás. Ha azonban a beszélő mindenképpen hangsúlyozni akarja, hogy János extrém mértékben igénybe vette a releváns képességét, akkor azt a redundancia szándékos alkalmazásával teheti meg. Egyrészt használhatja a „kopula+képes” konstrukciót (21b), másrészt használhatja a tud segédigét (21c). Mindkét esetben redundáns mondatot kapunk, hiszen a képességmodalitásnak két exponense is megjelenik: egy lexikailag specifikált és egy szintaxisban bevezetett. Ezt egyfajta kontrasztív reduplikációnak is tekinthetjük (mint pl. nagyon-nagyon ’extrém mértékben nagyon’, cukor-cukor ’valódi cukor, nem nádcukor’, vö. Ghomeshi et al. 2004), ami szintén redundáns stratégia, és szintén egy bizonyos kvalitás, milyenség extrém mértékének a kódolása a célja.10

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Végezetül a teljesség kedvéért megemlítendő, hogy a koerció jelensége az általunk vizsgált igéknél is létezik:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(23)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Itt természetesen arról van szó, hogy az önkéntelen érzékelést kifejező ért igét koercióval akaratlagos igeként használjuk (szándékosan úgy érti, hogy…), és mint ilyen, szabadon kombinálható a tud segédigével vagy a „kopula+képes” komplexummal.
1 A tud-ot a továbbiakban segédigeként kezelem, meg kell azonban jegyeznem, hogy a segédigei kategória pontos mibenléte, lehetséges kritériumai korántsem triviális kérdés. Mivel azonban a tanulmányom középpontjában nem a szintaxis áll, ezért megelégszem azzal, hogy a szakirodalmi konszenzust (l. Kenesei 2001 és hivatkozások) elfogadva (miszerint ha léteznek a magyarban segédigék, akkor a tud közéjük sorolható) a ot segédigének tekintem.
2 A cikk egyik bírálója jelezte, hogy a (8a) és (9a) mondatokat elfogadhatónak tartja. Ezzel kapcsolatban a következőket jegyezhetjük meg. Egyrészt itt nem szintaktikai, hanem szemantikai rosszulformáltságról van szó, ezért eleve azt várjuk, hogy a rossz mondatok is viszonylag elfogadhatóak: inkább erősen jelöltek, mintsem teljesen elfogadhatatlanok. Másrészt, ahogy a későbbiekben részletezzük, itt egy redundanciakerülési jelenségről van szó, és a redundanciakerülés bár erős, de megfelelő körülmények között abszolút felülírható követelmény. A későbbiekben, ezen szakasz legvégén explicit módon tárgyaljuk is, hogy mely esetekben lehet felülírni. Végezetül pedig, az MNSZ-korpuszból származó eredmények (2. függelék) egyértelműen azt mutatják, hogy a tud-segédigés variánsokat a beszélők nem vagy elenyésző gyakorisággal produkálják: tehát ha a percepció szintjén elfogadhatónak tűnnek is, a produkcióban nagyon erős és egyértelmű mintázat figyelhető meg.
3 A can segédige általánosságban természetesen más (pl. episztemikus vagy deontikus) modalitást is ki tud fejezni, ebben a kontextusban azonban egyértelműen képességet fejez ki. (Erre utal például, hogy a may segédigével ezekben a kontextusokban nem felcserélhető.)
4 Ezen általánosítás alól első ránézésre kivételt képeznek a recognize ’felismer’ és understand ’megért’ igék (2. függelék), de jelen tanulmány keretei között más nyelvekre legfeljebb említés szintjén tudunk csak kitérni.
5 A redundanciakerülés erős, de felülírható követelmény, és a későbbiekben látni fogjuk, hogy bizonyos, jól definiált esetekben felül is lehet írni.
6 Fontos észrevenni, hogy a generikus-epizodikus és az imperfektív-perfektív egymástól független dimenziók:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

7 A lát-néz, emlékezik-felidéz csak egy a számtalan önkéntelen-akaratlagos pár közül, melyek mind a fent illusztrált kontrasztot mutatják (2. függelék)
8 A teljesség kedvéért megjegyzendő, hogy az elér ige (legalább) két olvasattal rendelkezik: (i) ’képes fizikailag megragadni egy tárgyat’ (ezzel foglalkoztunk fentebb) és (ii) ’kiharcol, kijár valamilyen eredményt’ (pl. A tanárok elérték, hogy megemeljék a fizetésüket). A második olvasatban az elér természetesen akaratlagos ige, így ennek megfelelően kombinálható a tud-dal (A tanárok nem tudták elérni, hogy megemeljék a fizetésüket).
9 És ahogy a kötet szerkesztője bírálatában rámutatott, az esetleg adverbium és a ‑hat által kifejezett operátor között ún. modálisegyezés (modal concord, Geurts–Huitink 2006) áll fenn: mindkét elem lehetőségmodalitást fejez ki külön-külön is, együttes megjelenésük esetén azonban ez nem kumulálódik, hanem a két elem mintegy összeolvad, tehát csak egyetlen lehetőségmodalitásoperátor aktív a mondatban. A példamondatban azért tartottam fontosnak az esetleg szerepeltetését, mert éppen ez teszi egyértelművé a modálisegyezés mechanizmusán keresztül, hogy a ‑hat-nak lehetőségmodalitás-olvasata van a fenti mondatban. A ‑hat lehetséges modális olvasataihoz l. Kiefer (2007, 322).
10 A „kopula+képes”-nek van még egy különleges használata:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Vagyis a képes-t olyan esetben is tudjuk használni, amikor valójában nem az illető képességének a megfeszítését kívánjuk hangsúlyozni, hanem azt, hogy a cselekvésével valamilyen értelemben az elfogadható viselkedés határait feszegette. Grice-i logikát alkalmazva feltételezhetjük, hogy itt egy implikatúra lép fel. Mivel a hallgató tudja, hogy az úszni tudás nem extrém képesség egy felnőtt ember esetében, ezért kénytelen azt feltételezni, hogy a leírt esemény valamilyen más értelemben tekinthető kirívónak: János nem a fizikai úszni tudás tekintetében ment el a határig, hanem valamilyen más tekintetben, pl. a társadalmi elvárásokba illeszkedő viselkedést illetően. (Marginálisan a tud, bír is használható így: (Azt volt képes / bírta / tudta mondani, hogy…). Itt szeretnék köszönetet mondani Gulás Máténak a „kopula+képes” jelentésével kapcsolatos gondolatébresztő beszélgetésért.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave