Gyuris Beáta (szerk.): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXV. • Tanulmányok a jelentéstan köréből
›
Variációk faktív igékre
›
5. Az információszerkezet szerepe

5. Az információszerkezet szerepe

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kiefer (1978) volt tudomásom szerint az első cikk, mely rávilágított a faktivitás és az információszerkezet kapcsolatára. Egyrészt, mint fent említettük, az információstruktúrának szerepe van az emotív predikátumok faktív értelmezésében. Másrészt, mint Kiefer úttörő munkája rávilágít, az információszerkezetnek az ún. szemifaktívok esetében is fontos szerepe van. A szemifaktívok olyan kognitív igék, amelyek bizonyos kontextusokban látszólag elvesztik a faktivitásukat. Ebbe a csoportba tartoznak a felfedez, rájön, észrevesz, meglát, megállapít, … igék. Kiefer (1978) rámutat, hogy ezeknek az igéknek a faktív értelmezése a fókuszszerkezettől függ. Kiefer szerint az alábbi két mondatnak például eltér az értelmezése:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(48)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (48a) mondatban a nem a főmondati igén van a főhangsúly, hanem az alárendelt mondat predikátuma kap főhangsúlyt. Ez a példa nem feltétlenül kap faktív értelmezést. A (48b) mondatban viszont a főhangsúly a főmondat igéjére esik, és jellemzően faktív értelmezést kap.1 A (48b) mondatban a főmondat igéje van fókuszban, az (48a) mondatban viszont az alárendelt mondat.2 Utóbbi tényt az is mutatja, hogy a (48)-hoz hasonlóan viselkednek e mondatok utalószavas változatai (49):
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(49)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kiefer szerint a faktív preszuppozíció ezekben az esetekben akkor jelenik meg, ha az alárendelt mondat az egész mondat topikja, vagy legalábbis része annak. Konklúziója: valójában nincs szemifaktív kategória, hanem a faktív alternáció az információszerkezet változásának a következménye: ha az igén van a hangsúly, faktív értelmezést kapunk, ha az alárendelt mondaton (vagy az arra vonatkozó utalószón), akkor nem.3

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Más kontextusban Ürögdi (2008), valamint de Cuba és Ürögdi (2010) is felvetette, hogy az, hogy hol van az összetett mondatokban az információs fókusz (vagyis, hogy mi a fő állítás), összefügg a faktivitással. Állításuk szerint faktív igéknél a mátrixige képviseli a mondat fő állítását, az alárendelt mondat csak meg van említve. A nem-faktívok esetében viszont az alárendelt mondat képviseli a mondat fő állítását. Továbbá azt is felvetik, hogy az azt utalószó csak nem faktív igékkel jelenhet meg az ige előtti pozícióban (kivéve, ha kontrasztív fókuszban van). Az ő elemzésükben ez azt jelenti, hogy az azt utalószó csak nem-referáló ([cP [CP]]) komplementummal jelenhet meg, mert az azt utalószó a cP pozícióból mozog a mátrix ige elé, a faktívok viszont referáló ([CP]) komplementummal állnak és ezért nem állhatnak az azt utalószóval. (A nem-faktív igék viszont állhatnak referáló ([CP]) vagy nem referáló ([cP [CP]]) komplementummal is, ezért opcionális az utalószó. Az utalószó hiánya azt eredményezi, hogy a beágyazott mondatban tartalmazott információ háttérbe szorul.4)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(50)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hasonló tényeket vizsgálva Molnár (2015) amellett érvel, hogy az alárendelt mondatok nem referenciájukban, hanem predikációs státuszukban különböznek: az azt utalószó akkor állhat a mátrixige előtt, ha a mátrixige komplementuma predikatív, különben nem. Elemzése szerint egy komplementum akkor predikatív, ha van illokúciós ereje, vagy fókuszban van. A faktív igék komplementumai nem predikatívak.5

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Gyarmathy (2012) azonban rámutat, hogy bizonyos esetekben ún. faktív attitűdigékkel is állhat az azt utalószó, de ezekben az esetekben nem faktív az értelmezés:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Némely esetben (úgy vélem, elsősorban percepciós igéknél) nem az a helyzet, hogy nem megengedett (vagy kontrasztív fókuszos) az azt egy faktív attitűdnél, ahogy de Cuba és Ürögdi állítják, hanem faktivitásvesztést okoz: például az Azt hallottam, hogy Mari megnyerte a lottót nem implikálja, hogy Mari megnyerte a lottót, míg a Hallottam, hogy Mari megnyerte a lottót igen. Ez a jelenség nem kérdőjelezi meg elemzésüket, hisz teljesül az általuk megkívánt feltétel, kérdés azonban, hogy meg lehetne-e jósolni, hogy mely esetben okoz faktivitásvesztést az azt, és mely esetben egyszerűen nem megengedett a faktív predikátumok esetében (Gyarmathy 2012, 56).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hasonló példát láttunk a (11b)-ben. (A (11a)-ban és a (10) példákban érzésem szerint az utalószó fókuszban van). Azt gondolom tehát, hogy a helyes általánosítás az értelmezésre, és nem az attitűdigék típusára vonatkozik: ha az utalószó nincs kontrasztív fókuszban és közvetlen az ige előtt áll, az értelmezés nem faktív, abban az értelemben, hogy a beágyazott mondat igazsága nem projektál. (Ez az általánosítás az úgy utalószóra is vonatkozik.) A fenti megfigyelésekhez hozzátenném, hogy több episztemikus ige esetében, melyeket alapvetően nem tartanak faktívnak, az ige hangsúlyozása faktív következtetéssel társul.6 Ezt látjuk például a sejt ige esetében (51a). Ha azonban az azt utalószó vagy más határozói igemódosító van az ige előtt, az értelmezés nem faktív, vagyis a beágyazott mondat igazsága nem projektál.7
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(51)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Térjünk most vissza arra az esetre, amikor az azt (annak, arra stb.) utalószó fókuszban van. Ilyenkor faktív és nem faktív értelmezés egyaránt előfordulhat. A Kiefer (1978) által az úgynevezett szemifaktívoknál azonosított minta a magyarban nagyobb általánosságban is megismételhető, olyan igékkel is, mint a tud és a sajnál. Ha a beágyazott mondatra utaló névmás fókuszált, mint (52a)-ban, akkor az alárendelt mondat igazságát nem kell, hogy feltételezzük. Ezzel szemben (52b)-ben, amelyben az ige van fókuszálva, a faktivitás megmarad:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(52)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fenti példával analóg, sajnál igével képzett példák is a fókuszra való érzékenységet mutatják. Az (53a) mondat, amelyben az azt anaforikus névmás fókuszban van, koherens állítás, ami azt mutatja, hogy a faktív következtetés ebben az esetben vagy nem projektál, vagy eleve nem is képződött. Az (53b) mondat azonban, amelyben maga az ige fókuszált, ellentmondást sugall: itt a beágyazott mondat igazsága projektál.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(53)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

8
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Összegezve elmondhatjuk: Kiefer úttörő cikkének a konklúziója az volt, hogy a faktivitás lexikális jelenség: bizonyos igék a szótárban faktívként vannak megjelölve, míg másoknál nincs ilyen jelölés. Ugyanakkor, a nem faktív igéknél a kontextus és az információstruktúra összjátéka látszólagos faktivitást eredményezhet, ez a helyzet az ún. szemifaktív és az típusú igék esetében. Ürögdi (2008) és de Cuba–Ürögdi (2010) megfigyelte, hogy ún. faktív igét tartalmazó mondat esetében az információs fókusz az igére esik, míg nem faktív igék esetén az alárendelt mondatra, továbbá, hogy az azt utalószó nem állhat közvetlenül a faktív igék előtt. Ugyanakkor Ürögdi (2008), de Cuba–Ürögdi (2010) (valamint Molnár 2015 is) adottnak veszi, hogy vannak lexikálisan faktív és nem faktív predikátumok, és Kiefer (1978) is azt feltételezi, hogy vannak lexikálisan faktív predikátumok.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Viszont az előzőekben azt is láttuk, hogy a Kiefer által lexikálisan faktívnak tartott igéknél is megfigyelhető, hogy a beágyazott mondat fókuszba helyezése néha a faktivitásra jellemző következtetések felfüggesztéséhez vezet. Ez az egyik motiváció arra, hogy a faktív következtetésnek nem csak részben, hanem teljes egészében pragmatikai magyarázatát keressük. Ürögdi (2008)-hoz képest az általam javasolt magyarázat megfordítja az érvelés irányát: nem azt fogom mondani, hogy a faktívok esetében az információs fókusz a faktív igén van, hanem hogy egy információ akkor projektál, ha nincs az információs fókuszban és igazsága valószínű és független az attitűdtől. Ez teljesül az ún. faktív igék esetében, de nem csak ott (l. pl. (51a)), és általában nem teljesül a hagyományosan nem faktívnak tartott igéknél, sem akkor, ha egy ún. faktív ige komplementuma valamilyen módon előtérbe van helyezve (pl. (10), (11), (12)).
1 Hasonló következtetésre jutott Beaver (2010) az angol kapcsán: megfigyelte, hogy a szemifaktívokkal alkotott mondat információszerkezete döntő szerepet játszik abban, hogy a mondatok valóban faktív preszuppozíciót vonnak-e maguk után. (vö. még Kadmon 2001).
2 Vegyük észre, hogy a hibát mindkét esetben fókuszpozícióban van az alárendelt mondatban, így a különbség nem az alárendelt mondat információszerkezetében van.
3 Kiefer (1978) azt is megfigyelte, hogy az ún. szemifaktívok inchoatív igék.
4 Molnár (2015) megjegyzi, hogy az utóbbi állítás csak akkor igaz, ha az ige előtti pozícióban nincs módosító vagy igekötő.
5 Az utalószó pozíciójával kapcsolatban lásd még Gärtner–Gyuris (2014).  
6 Más nyelvekben is látunk hasonló adatokat hagyományosan nem faktívnak tartott igékkel. Danielewiczowa (2002) (idézi: Zuchewicz 2020) például rámutat, hogy a lengyelben a podejrzewać ’sejt’ és még több más episztemikus ige esetében az ige hangsúlyozása faktív olvasatot eredményez: (i) Jan nie NEG [podejrzewa]F, że ma raka. Jan NEG sejti.IPFV hogy van rák.GEN ’Jan nem sejti, hogy rákos.’ Ezzel szemben, ha a hangsúly az alárendelt mondatra esik, nem faktív az olvasat: (ii) Jan nie podejrzewa, że ma[raka]F. Jan NEG sejti. IPFV hogy van rák.GEN ’Jan nem sejti, hogy rákos (lenne).’ A faktív következmény ezekben az esetekben mindig tagadható anélkül, hogy ez ellentmondáshoz vezetne. Hasonló helyzetet tapasztalunk az albánban és más balkáni nyelvekben a hisz ige esetében (Kallulli 2006).
7 A (ia) olvasata nem veridikális, a (ib) viszont igen. A meg igekötő viszont faktív értelmezést eredményez (ic): (i) a. Jancsi azt sejti, hogy Mari megcsalja. b. Jancsi jól sejti, hogy Mari megcsalja. c. Nem igaz, hogy Jancsi megsejtette, hogy Mari megcsalja.
8 Egy anonim bíráló szerint ez a példa elfogadható abban az értelemben, hogy Péter úgy érzi, hogy rosszul vizsgázott.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave