Lambrecht a fókuszszerkezetet a fókuszjelentés és a mondatforma konvencionális kapcsolataként definiálja (Lambrecht 1994, 222). Három különböző fókuszszerkezetet különböztet meg a fókusztartománya alapján, és bemutatja, hogy a természetes nyelvek milyen szisztematikus módon kódolják ezeket a fókuszszerkezeteket a morfoszintaxisukban. Az alapvető megkülönböztetést az adja, hogy egy vagy több alkotóelem szerepel-e a fókusztartományban. Ebből a szempontból Lambrecht (1994) megkülönbözteti az argumentumfókuszt (avagy szűk fókuszt, narrow focus) és a tág fókuszt (broad focus). Az utóbbi tovább osztható predikátumfókuszra (predicate focus) és mondatfókuszra (sentence focus). Az előbbiben a fókusztartomány egybeesik a komment tartománnyal (vagyis a tagmondattal a topik összetevő kivételével), míg utóbbiban a fókusztartomány maga a tagmondat. A predikátumfókusz-szerkezet korrelál a topik–komment megkülönböztetéssel, és egyben a jelöletlen fókusztípust képviseli.1

A dolgozat egyik központi javaslata szerint a „fókusztagadásban” a tagadó operátor a fenti (8) azonosítást célozza meg, nem csupán a fókusz összetevő szemantikai tartalmát. E felfogás szerint a szemantikai tartalmat és az információszerkezeti értelmezést különálló, de összefüggő szinteken érdemes reprezentálni. Amellett érvelünk, hogy a természetes nyelvi tagadás az információszerkezet komponensén belül a fókuszszerkezet által bevezetett pragmatikai állítást célozza meg, kifejezve annak elutasítását. Így a tagadás a szemantikai tartalom mellett a kommunikatív funkción is operál.

Az RRG nyelvtani modellben a fókuszszerkezet egy külön projekcióban, a „fókuszszerkezet-projekcióban” (Focus Structure Projection) kerül ábrázolásra, a mondat diskurzuspragmatikájának részeként. Ezen a projekción belül az RRG megkülönbözteti az „aktuális fókusztartományt” (actual focus domain, AFD), valamint a „potenciális fókusztartományt” (potential focus domain, PFD), ahol az aktuális fókusz megjelenhet az adott nyelvben. A PDF a mondat információszerkezetének egy nyelvspecifikus tulajdonsága, ami azt határozza meg, hogy a mondatszerkezeten belül mely összetevő kaphat fókusz értelmezést, vagyis mely összetevő lehet az AFD tartományában. A PFD és az AFD közötti különbségtétel nyelveken átívelő relevanciával bír. Bár az angolban a PFD mindig a teljes (tag)mondat, ez általánosan nem érvényes más nyelvekben. Lásd például az olaszt, ahol a PFD kizár minden prenukleáris elemet (Van Valin 1997), vagy a magyart, ahol a strukturális topik pozíció egy tagmondaton belüli pozíció, de kívül esik a PFD-n. Mindkét fókusztartomány alap „információegységekből” (information unit, IU) áll, amelyek a szintaktikai reprezentáció minimális frázisszintű egységei (Lambrecht 1994; Van Valin 2005). A 4. ábra a szűk tárgyi fókusz és a predikátumfókusz-szerkezetek RRG reprezentációját szemlélteti (az egyszerűbb ábrázolás kedvéért a fókuszszerkezet-projekció mellett csak az összetevős projekciót adjuk meg).