A lexikális szemantikai szakirodalom egyik központi kérdése, hogy milyen megszorítások jellemzik az igejelentést a 2. szakaszban tárgyalt jelentéselemeket illetően. Malka Rappaport Hovav és Beth Levin egyik legnagyobb hatású hipotézise szerint az igejelentés megszorított abban az értelemben, hogy az igegyökök vagy az esemény módját, vagy annak eredményét fejezik ki. Az nem fordul elő, hogy mindkét jelentéselem egyszerre lexikalizálódik egy igegyökben. Ez a hipotézis a mód/eredmény komplementaritás hipotézisként vált ismertté, és azért tartják különösen fontosnak a lexikális szemantikai és a szintaxis-szemantika interfész jelenségeivel foglalkozó szakirodalomban, mert ellenőrizhető előrejelzéseket tesz a különböző igeosztályok igéiben szükségszerűen lexikalizált jelentéselemeket és a rájuk jellemző szintaktikai eseményszerkezetet illetően (Ausensi 2023, 45).

 

A cselekvés módját lexikalizáló igék az (5)-ben található angol példákkal illusztrálhatók, míg az események eredményét kifejező néhány ige a (6)-ban van felsorolva:

 

 

A szerzők szerint a fenti igeosztályokra empirikus bizonyíték, hogy a két osztály tagjainak nyelvtani viselkedése jelentősen eltér egymástól, mint ahogy az alábbi tesztek is mutatják.

(i) Az ige szelekciós korlátozásai az alanyra vonatkozóan szigorúbbak, mint az eredményigék esetében.1

 

 

 

(ii) Az igében kódolt cselekvés nem tagadható.

 

 

A (7)-ben és (8)-ban található példák azt mutatják, hogy a cselekvés módját és eredményét lexikalizáló angol igék, mint például a scrub ’súrol’ és a tranzitív break ’(el)tör’, eltérő argumentumszerkezeti mintázatokkal jellemezhetők. A cselekvés módját jelölő gyököket tartalmazó igék szigorúbb szelekciós korlátozásokkal írhatók le az alanyi argumentumukra vonatkozóan, ahogy a (7a) és (7b) példákban láthatjuk. A scrub ’súrol’ és hasonló igék rendszerint valódi cselekvőt (ágenst) követelnek, míg az eredményigék kompatibilisek természeti erőt vagy egyéb élettelen résztvevőt jelölő alanyokkal is (8). Ezenkívül a scrub ’súrol’ típusú igék esetében, mint például a run ’fut’, nem lehet tagadni, hogy a cselekvés eseménye megtörtént, ahogy a (9a) példa mutatja. Ezzel szemben a break ’(el)tör’ típusú eredményigéknél ez lehetséges (9b), ami azt jelzi, hogy ezen jelentéselem nem szükségszerűen része az ige jelentésének. Egy harmadik fontos jellemvonása a scrub ’súrol’ típusú igéknek, hogy komplex változást fejeznek ki, szemben az eredményigékkel, amelyek egyszerű változást jellemeznek. Rappaport Hovav és Levin (2010, 2.4 szakasz) ezt úgy pontosítja, hogy az eredményigék egyszerű, skaláris változást fejeznek ki, hiszen irányított eseményeket írnak le egy skála mentén valamilyen dimenzióban, ami lehet például magasság vagy hőmérséklet. Ezzel szemben a cselekvés módját kifejező igék esetében ez nem mondható el, hiszen itt nem jelölhető ki egy specifikus tulajdonság, melynek tekintetében változás következik be egy skálán. Az utóbbi típusú igék többféle változást írnak le egyszerre. Ezt illusztrálja például az exercise ’gyakorol/edz’ ige, mely több nem specifikus mozgást fejez ki (Rappaport Hovav–Levin 2010, 33).

 

(i) Az eredményállapot nem tagadható.

 

 

(ii) A tárgy nem hagyható el.

 

 

(iii) A rezultatív kifejezések erősen megszorítottak.

 

 

A (10a) és (10b) azt mutatják, hogy a tranzitív break ’(el)tör’ és hasonló igék esetében nem tagadható, hogy valamilyen változás állt be az esemény egyik résztvevőjében, míg a sweep ’seper’ típusú, módot kifejező igékkel a mondatban ez lehetséges. Egy másik fontos tulajdonsága az eredményigéknek, hogy a belső tárgyuk kötelezően meg kell, hogy jelenjen a szintaktikai felszínen (11). A módot kifejező igék esetében nincs szükség explicit tárgyra, mint ahogy a (12b) példa is mutatja. Amint Beavers és Koontz-Garboden (2020, 168) megjegyzik, a tárgy elhagyhatóságának a tilalma az alábbi feltételből következhet:

 

 

Beavers és Koontz-Garboden (2020, 168) szerint a fenti tilalom azzal függhet össze, Rappaport Hovav és Levin (1998, 122) egyik korábbi munkája alapján, hogy a skaláris eredményigék eseményszerkezetében az állapotváltozási alesemény, amit az (1e) formula [y VÁLIK <EREDMÉNYÁLLAPOT>] része reprezentál, csak egy résztvevőt, mégpedig a patienst tartalmazza, amit a tárgy jelöl. Végezetül pedig egy harmadik gyakran tárgyalt tulajdonsága az eredményigéknek az, hogy csak olyan rezultatív kifejezésekkel fordulhatnak elő, amelyek a bennük lexikalizált eredményállapottal kompatibilisek. A módot kifejező igékre nem jellemző ez a megszorítás. Ezt mutatja (13a) és (13b).

 

 

Tehát az (1)-ben található eseménysémákat feltételezve, illetve azt, hogy az események módját jelölő igegyökök egy CSELEKSZIK primitív predikátumot módosítanak, míg az eredménygyökök a VÁLIK predikátum argumentumai, nem fordulhat elő, hogy egy igegyök módot és eredményt is ki tud fejezni egyszerre. Ebből pedig következik a mód/eredmény komplementaritás. A szerzők univerzálisnak tekintik a mód/eredmény komplementaritást, viszont azt is megemlítik, hogy a nyelvek különböznek abban, hogy pontosan milyen alkotóelem lexikalizálja a mondatban az események módját vagy eredményét. Egy északamerikai indián nyelvben, a lakotában például sok igető mindössze egy állandó eredményállapotot kódol, az események módját vagy eszközét prefixumok fejezik ki az összetett igealakokban. Az angolban a morfológiailag egyszerű igék jelentéskomponenseire jellemző a mód/eredmény komplementaritás, hiszen az igék ebben a nyelvben tipikusan csupán egy igetövet tartalmaznak egyéb morfémák nélkül (Rappaport Hovav–Levin 2010, 26). Jelen írásomban azt kívánom megmutatni, hogy a magyar igék jelentéskomponenseire a következő módon jellemző a komplementaritás: az igetövek többségében lexikalizált igegyökök az események módját fejezi ki, míg az igétől szintaktikailag különálló igekötők és rezultatív kifejezések felelősek azért a jelentésért, hogy az esemény valamilyen végpontban kulminál, ami gyakran egy eredményállapottal jár együtt. Az eredményigék esetében az igegyök csupán egy eredményállapotot kódol, míg annak elérése az igetövön kívül fejeződik ki. Fontos megállapítása a tanulmányomnak, hogy az angollal szemben, amennyiben valamilyen eredményállapotot fejez ki egy magyar ige, az gyakran végpontossággal is együtt jár, ahogy a 4. szakaszban részletesebben bemutatom. Előtte azonban röviden tárgyalom a mód/eredmény komplementaritás hipotézissel kapcsolatban a szakirodalomban felvetett problémákat és az azokra adott válaszokat.