4.4. Miben más a két adverzatív kérdés?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fő különbség a két adverzatív kérdés közt az, hogy a hol?-kérdésekkel ellentétben a mióta?-kérdések nem feltétlenül fejeznek ki tagadást. Bár a mióta?-kérdések is kifejezhetnek propozicionális tagadást, nem ez az egyetlen funkció, amit a diskurzusban betölthetnek. Kifejezhetik azt, hogy valamilyen helyzetnek nem kellene fennállnia, ahogy a (37)-ben megismételt (5) példa mutatja.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(37)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (37) példában a mióta?-kérdéssel a beszélő nem azt közli, hogy szerinte ő és beszédpartnere nem tegeződnek (hiszen a tegezés megtörtént), hanem inkább arra kérdez rá, mióta áll fenn tegező viszony közöttük. A megnyilatkozásából ítélve úgy tűnik, hogy A szerint fennáll ilyen viszony; B1 szerint viszont nem áll fenn, aminek viszont A megnyilatkozása ellentmond. B1 kérdése ignoranciát fejez ki, ugyanis a kérdőszó tartományának egyik elemét sem tartja igaznak, vagyis egyik t időpontra sem igaz, hogy attól fogva A és B megállapodtak volna abban, hogy tegeződnek. Fontos különbség a hol?-kérdésekhez képest, hogy a mióta?-kérdésekre még adverzatív kérdésként is adható nemüres válasz, tehát elméletben létezhet olyan t időpont, melyben A és B tegező viszonyba került. Emiatt a mióta?-kérdések „enyhébbek” abból a szempontból, hogy nem feltétlenül utasítják el kategorikusan a kiemelt alternatíva igazságát.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A hol?-kérdések viszont Cheung (2009) nyomán lehetséges világok halmazára utalnak: ezekre elméletben sem létezhet nemüres válasz, ugyanis – legalábbis a magyar nyelvben – nincs mivel lehetséges világokra utalni. Tehát míg a mióta?-kérdések szigorú értelemben véve nem vetik el a kiemelt tulajdonság igazságát, a hol?-kérdések könyörtelenül elvetik azt, lehetőséget sem adva a válaszadónak egy esetleges nemüres (a hol? értékkészletéből való) válaszra.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(38)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(38) szerint tehát a beszélő mindegyik t időpontot illetően azt gondolja, nem igaz, hogy János abban az időpontban vegetáriánussá vált volna.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(39)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(39) szerint tehát nincs olyan lehetséges világ, melyben a toll a beszélő szerint kék.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A két adverzatív kérdés tehát alapvetően más jellegű tagadást fejez ki: a hol? propozicionális tagadást, a mióta? pedig metanyelvit. A hol? egyértelműen elveti a kiemelt alternatíva igazságát, míg a mióta? csak indirekt módon veti el. Javaslatom szerint egyáltalán nem független ettől az a tény, hogy a két adverzatív kérdés használható-e, illetve értelmezhető-e kanonikus kérdésként. A mióta? kérdőszó őszinte kérdésként és adverzatív kérdésként is arra kérdez rá, hogy mely időponttól kezdve áll fenn egy adott szituáció. Ennek alfaja, amikor a mióta?-kérdés a beszélő és hallgató közös alapjához tartozó idővonal pontjaira vonatkozik (l. Kiss 2017), tehát a beszélő azt kérdezi, „mióta része a közös alapnak az, hogy P?”. Ez egy lehetséges, de nem szükségszerű olvasata a mióta?-kérdéseknek. Bármelyik idővonalról legyen is szó, a mióta?-kérdésekre legalább elvben mindig adható nemüres válasz, ahogy az a következő példában történik.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(40)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A hol? kérdőszó kanonikus kérdésekben olyan módosító helyett áll, mely tipikusan dinamikus eseményeket jelölő predikátumokat és nem állapotpredikátumokat módosít. Az (1a) példára visszatérve a toll kéksége egy állapot, melyet helyhatározó nagy eséllyel csak nem mindennapi kontextusban módosíthat. Ugyanis ha egy toll egy bizonyos helyen kék, akkor normális esetben kék marad akkor is, ha más helyre kerül, és ezért ha a kérdő mondat maga nem is agrammatikus, a kérdés, melyet megvalósít, pragmatikailag rosszul formált lesz (Maienborn 2005). A lényegi különbség a mióta?- és hol?-kérdések közt tehát az, hogy míg az előbbi esetben az adverzatív kérdés nem hat agrammatikusnak, mert az adverzatív olvasat értelmezési tartománya ugyanaz, mint a kanonikus tartomány, vagy leképezhető arra, addig az utóbbi esetben egész más a helyzet: az adverzatív kérdőszó értelmezési tartományának elemei lehetséges világok, melyek legalábbis a magyarban nem képezhetők le a hol? kanonikus értelmezési tartományára, vagyis helyek halmazára. Tehát már csak emiatt is biztos, hogy a hol?-kérdés jelöletében szereplő válaszok egyike sem lesz kongruens, a kérdés céljainak megfelelő válasz, és ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy a hol? propozicionális tagadást fejezzen ki azokban a nyelvekben, melyekben a hol?-t (és az e tekintetben hozzá hasonló mikor?-t) lehet adverzatív kérdésekben használni.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Összegezve tehát a magyar hol? és mióta? kérdőszós adverzatív kérdések elfogult kérdések, melyek rendelkeznek mind a kérdésekre, mind az állításokra jellemző tulajdonságokkal. Mivel kérdőszót tartalmaznak, mondattani formájukat tekintve kérdő mondatok, és ezért inkvizitív megnyilatkozások, ugyanakkor az általuk kifejezett episztemikus attitűd révén, melyet az Evidencia rögzít, az állításokhoz hasonló tulajdonságokkal is bírnak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mivel a mióta? kérdőszós adverzatív kérdés értelmezési tartománya az időpontok végtelen halmaza révén kimeríti az összes lehetőséget, ha a beszélő egyik alternatívát sem tartja valószínűnek – vagyis a beszélő szerint nincs olyan időpont, mely óta igaz, hogy P –, az azzal az implikatúrával járhat, hogy a beszélő hamisnak tartja P-t. Ez az implikatúra törölhető, tehát társalgási implikatúrával állunk szemben, ugyanakkor kontextustól függetlenül létrejön, ezért nem partikuláris, hanem általánosított társalgási implikatúra, l. a (41a) példát. A hol?-kérdések esetében viszont, ahol a hol? által jelölt lehetséges helyek száma véges, a kérdés jelöletének van komplementuma. Így ha a beszélő azt fejezi ki, hogy a kérdés egyik alternatíváját sem hiszi igaznak, akkor szintén implikatúra révén azt közvetíti, hogy a kérdés jelentésének komplementumát tartja igaznak. Ez esetben azonban konvencionális implikatúrával állhatunk szemben, ugyanis a törölhetőség nehezen megvalósítható, l. a (41b) példát.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(41)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az itt felvázolt különbség a két adverzatív kérdés közt amellett érv, hogy Cheung állításával ellentétben az adverzatív kérdések jelentése nem teljesen független az adott kérdőszó kanonikus értelmezési tartományától, és emiatt nem is mindegyik adverzatív kérdés fejez ki propozicionális tagadást.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az adverzatív kérdések jelentésének a speciális diskurzushatását, vagyis azt az elemét, mely a beszélő negatív episztemikus attitűdjét fejezi ki, a kérdő mondat formai jelöltsége hívja életre. Az adverzatív kérdések formai jelöltségének két forrásáról – az intonációjukról és a bennük előforduló diskurzuspartikulákról – a következő részben lesz szó.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave