Várakozásaink között szerepelt (vö. 4.2. szakasz) a hatókör-értelmezés kimutatott főhatása is, amely az SZD értelmezésnek a TD olvasathoz viszonyított szignifikánsan nagyobb mértékű elfogadási arányát jelzi. Ez a hatás – az SSP jóslatának megfelelően – arra utal, hogy az óvodáskorú gyerekek a magyarban is az SZD olvasatot érik el alapértelmezetten. Ez egybevág Pagliarini és munkatársai (2022) magyar adatainak mintázatával, mely szintén az SZD olvasat magasabb elfogadási arányát mutatta. A két hatókör-értelmezési kondíciót külön vizsgálva azt is láttuk, hogy míg az Egyet szeret kondícióban a prozódiának szignifikáns hatása volt a tesztmondatok elfogadására, a Nullát szeret kondícióban a talált hatás nem volt szignifikáns. Ez az aszimmetria szintén magyarázható az SZD olvasat alapértelmezettségéből kiindulva. Utóbbi feltételezés alapján a Nullát szeret kondícióban a prozódiának azért nem volt szignifikáns hatása, mert a dián látott kontextus által hordozott értelmezés (SZD) megfelelt a gyerekek alapértelmezett hatóköri értelmezésének, akik így biztosabbak lehettek a tesztmondatok helyességében, és ezáltal a prozódiának kisebb tere volt hatást gyakorolni a mondatok elfogadására, mint az Egyet szeret kondícióban.

Az SZD és TD kondíciók elfogadási arányainak abszolút értékeit vizsgálva azt látjuk, hogy mind az SZD, mind a TD értelmezések elfogadásának megfigyelt arányai mindkét prozódiai kondícióban a korábbi kísérletes irodalomban szereplő arányok tartományán belül helyezkednek el. Az SZD értelmezést a korábbi empirikus munkákban a gyerekek az esetek 47%–100%-ig terjedő tartományában fogadták el; ezen értelmezés elfogadhatósága kísérletünk mindkét prozódiai kondíciójában e tartományon belül alakult (1IntP: 68%, 2IntP: 55%). A kísérletünkben szereplő gyerekek szintén a korábbi irodalomban fellelhető elfogadási arányok tartományán (1%–54%) belül érték el a TD értelmezést is mind az 1IntP (29%), mind a 2IntP prozódiai kondícióban (49%). Érdemes a kapott arányokat a Pagliarini és munkatársai (2022) által talált magyar adatokkal közvetlenül is összevetni. Az ő eredményeik (SZD elfogadás: 75%, TD elfogadás: 25%) egyértelműen a mi 1IntP prozódiai kondíciónkban kapott arányokkal mutatják a nagyobb hasonlóságot (SZD: 68%, TD: 29%). Ha azonban az olasz gyerekek eredményeit (SZD: 61%, TD: 54%) kísérletünk 2IntP prozódiai kondíciójának eredményei (SZD: 55%, TD: 49%) mellé helyezzük, az arányok hasonlósága miatt felmerül annak lehetősége, hogy a prozódia megfelelő kontrollálása mellett a magyar és olasz gyerekek adatai valójában nem is mutatnának számottevő különbséget. Hasonló megállapítást tehetünk Pagliarini és munkatársai (2022) francia eredményeire (SZD: 70%, TD: 34%) vonatkozóan is: ha ezeket a jelen kísérlet 1IntP prozódiai feltételéhez viszonyítjuk (SZD: 68%, TD: 29%), az eltérések nem tűnnek számottevőnek. Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy bár – mint fent megállapítottuk – az általunk vizsgált prozódiai különbség nem valószínű, hogy önmagában felelős lehet a korábbi kísérletek által kimutatott elfogadási arányok széles szóródásáért, a Pagliarini és munkatársai által talált (+PPI) nyelvek közötti különbségek nem zárható ki, hogy eltérő prozódiák használatából fakadtak.

Kísérletünk néhány korlátjára is érdemes itt kitérnünk. Az egyik a vizsgálatba vont mondatprozódiai formákat érinti: egyrészt miután a kísérlet csak e két prozódiai minta közötti különbség hatását mérte fel, az eredményekből természetesen nem következik, hogy amennyiben az egyik vagy mindkét prozódiai formát másra cserélnénk, ne kaphatnánk az itt látottnál akár nagyobb, akár kisebb mérvű eltérést az egyes értelmezések elfogadhatósági szintjei között. Választásunkat részben saját anyanyelvi intuíciónkra, részben Hunyadi 3. szakaszban idézett, a logikai hatókör és a prozódiai szerkezet közötti viszonyra vonatkozó általánosítására alapoztuk. Abból indultunk ki, hogy pontosan ez az a két, grammatikailag jólformált prozódiai szerkezet, amely a leginkább kedvez a tagadott diszjunktív mondatok egyik, illetve másik logikai értelmezésének.1

Egy másik nyilvánvaló tényező, amely a lehetséges következtetések körét szűkíti, abból fakad, hogy a kísérletet csupán egy nyelvben: a magyarban végeztük el. Ennek köszönhetően nem zárható ki, hogy más nyelvekben az általunk használtaktól eltérőek azok a releváns prozódiai szerkezetek, amelyek szignifikánsan befolyásolni tudják a TD ill. SZD értelmezések elfogadásának arányait. Továbbá az is előfordulhat, hogy más nyelvekben az általunk használtakhoz hasonló prozódiai formákkal a jelen kísérletben találttól eltérő mértékű lehet a prozódia hatása.

A jelen tanulmány tudomásunk szerint az első olyan kísérletes munka, amely a mondatprozódia óvodáskorú gyerekek logikai hatókör-értelmezésére gyakorolt potenciális hatását vizsgálja a magyar nyelvben. A vizsgálatban 38 gyerek vett részt, azonban mivel a prozódia köztes tényezőként szerepelt, mind az 1IntP, mind a 2IntP kondíció 19 gyerek adatait tartalmazta. A statisztikai elemzés következtetéseit ellenőrizendő érdemes lenne a kísérletet több résztvevővel is elvégezni.