Gyuris Beáta (szerk.): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXV. • Tanulmányok a jelentéstan köréből
›
Egyet se félj: az egyet áltárgy tagadott alakja a magyarban
›
2. Az egyet áltárgy tagadott alakja a magyarban
›
2.4. Az egyet se(m) értelmezése

2.4. Az egyet se(m) értelmezése

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A magyarban ún. minimalizáló elemként (Bolinger 1972) tartjuk számon az egy cseppet (19a), egy fillért/krajcárt/garast (19b), egy szót (19c), egy sort (19d), egy kortyot (19e) vagy egy (árva) lelket (19f) típusú nem specifikus és határozatlan, tárgyesettel ellátott főnévi kifejezéseket (l. Surányi 2006; 2008).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(19)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A minimalizáló elem olyan (főnévi) csoport vagy kifejezés, amely egy olyan minimális mennyiséget, mértéket, egységet vagy skaláris fokot jelöl, amely a pragmatikai skála vagy skaláris rendezés/sorrend (leg)alsó határán helyezkedik el (bővebben l. Israel 2001).1 Pontosabban fogalmazva, a minimalizáló elem egy minimális mennyiséget vagy mértéket kifejező ún. polaritási elem. Ennek az alacsony skaláris értéknek a nem-mel/sem-mel/se-vel való tagadása a magyarban pontosan ennek a minimális mennyiségnek, mértéknek vagy egységnek a hiányát, a nemlétét – azaz nulla mennyiségét – fejezi ki. Mi több, a negáció hatókörébe tartozó minimalizáló elem a teljes tagadás megerősítésére vagy hangsúlyozására (is) szolgál (l. Bolinger 1972; Horn 2001; Israel 2001; Tubau 2016; 2020) és pontosan ebben különbözik a neutrális tagadástól (vö. Mari nem félt a póktól). Más szóval, az alacsony skaláris érték tagadása, valamint a teljes szerkezet hangsúlyos retorikai ereje – az áltárgy ugyanis hangsúlyosan tagadja az ige által kifejezett állapotot, cselekvést vagy mozzanatot – összességében olyan konstrukcióhoz vezet, amely nagyon informatív (Giannakidou 2011; Israel 2001).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

É. Kiss (2002; 2015) szerint abban az esetben, ha a se(m) a skaláris – és nem a hozzáadó vagy hangsúlyozó – is partikula tagadó megfelelőjeként egy nem specifikus és határozatlan főnévvel társul (például egy cseppet, egy szót, egy sort, egy kortyot vagy akár az egyet), akkor minimalizáló vagy nyomatékosan lefokozó partikulaként viselkedik, és pontosan így kapja az ʼegyáltalánʼ értelmezést (É. Kiss 2002; 2015).2

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Még mielőtt továbbmennék, fontosnak tartom kiemelni, hogy az egyet se(m)-nek nem teljesen ugyanaz a disztribúciója, mint a hasonló funkcióval rendelkező, fentebb említett minimalizálóknak (l. (19)). Amint azt lentebb is illusztrálom, az utóbbiak komoly szemantikai megkötéseket rónak ki a velük megjelenő igékre:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(20)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy másik lényeges különbség, hogy az utóbbiakat a szakirodalom gyakran tekinti ún. negatív polaritású elemeknek, amelyek pozitív mondatokban nem fordulhatnak elő, l. (21a). Hasonló a helyzet az állapotot – de nem a cselekvést vagy mozzanatot – jelölő igék esetében, ahol az egyet tagadás nélkül nem jelenhet meg, l. (21b).3
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(21)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A minimalizáló elemeket gyakran társítják olyan olvasattal, amely a még határozószóra jellemző (az angol even ʼmégʼ határozószóról l. Bolinger 1972; Fauconnier 1975; Giannakidou 2007; Heim 1984; Horn 2001; Tubau 2016). Ez azt jelenti, hogy ebben az esetben a teljes (tagadott) főnévi szerkezet értelmezése ʼmég annyit sem/még azt semʼ, azaz még abban a minimális x mennyiség vagy mérték (például egy csepp) tekintetében sem igaz, hogy p (ahol p például a Mari félt a póktól logikai kijelentés). Surányi (2006; 2008) szerint a magyarban a se(m) nyíltan fejezi ki a még-interpretációt, amit az angol nyelvből ismert minimalizáló elemek csak implicit módon kódolnak. A legtöbb olyan példával ellentétben, ahol a még-értelmezést a se(m) partikula fejezi ki, az alábbi példákban a se(m) mellett megjelenik a még határozószó is, viszont nem vált ki redundanciát a mondatban:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(22)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ha igaz az az állítás, hogy az egyik lényeges különbség az egyet nem és az egyet se/sem között az, hogy az utóbbiban a se/sem megerősítve vagy fokozva tagadja az egyet értelmezését (l. Puskás 2000), akkor ezt a kijelentést alátámasztják a fenti példák is, amelyekben pontosan ennek nyomatékos hangsúlyozására szolgál a még határozószó beillesztése. Ezért nem meglepő, hogy a még elem inkább a nyomatékos egyet se(m)-mel (l. (22)), mint a kevésbé nyomatékos egyet nem-mel fordul elő (l. (23)):
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(23)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

.4
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Helyesebben mondva, a még egyet nem előfordulhat úgy, hogy az egyet anaforikusan utal vissza egy referenciális tárgyra vagy a thematikus egyet jelentése egy általános értelemmel rendelkező tárgy, mint például ’egy dolgot’. Ezt támasztják alá az alábbi, MNSZ-ben talált példák is:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(24)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mondanom sem kell, hogy az ilyen mondatok nem relevánsak erre az elemzésre nézve, ezért figyelmen kívül hagyom őket.
1 Egy minimális mennyiség általában jelenthet egy kontextuálisan meghatározott skálán való lenti(bb) besorolást is.
2 A skaláris is olyan mondatokban fordul elő, mint Még a tanár is ember, illetve Jánost három család is meghívta. A hozzáadó funkció olyan mondatokban figyelhető meg, mint Ez a fiú is nagyon szereti ezt a lányt. Végül a hangsúlyozó is partikula olyan mondatokban jelenik meg, mint Mari ebédet akart főzni és ebédet is főzött (É. Kiss 2002, 69, 108). Az is partikuláról l. még Alberti et al. (2023); Csirmaz–Slade (2023).
3 Köszönettel tartozom az egyik névtelen bírálónak, hogy felhívta a figyelmemet ezekre a lényeges különbségekre.
4 A (22)-beli, illetve (23)-beli mondatok elfogadhatóságának megítélésénél figyelembe kell venni, hogy a még-nek a legtöbb esetben kétféle értelmezése van vagy lehet: az even ʼmégʼ, illetve a yet ʼmégʼ. Az előbbi példák esetében különbség figyelhető meg (22a)–(22d) és (22e) között, ugyanis csak az utóbbi nem kétértelmű, a többi esetben a még a ʼyetʼ értelemezésben áthelyezhető az ige mögé. Köszönettel tartozom Surányi Balázsnak, hogy felhívta a figyelmemet erre a lényeges különbségre.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave