2.3. Az egyet se(m) igéhez viszonyított szórendi helye

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A magyarban a nem/ne és a sem/se disztibúciója és együtt-előfordulási megszorításai tükrözik a tagadó mondatokban fellelhető eloszlásukat és együttelőfordulási megszorításukat. Eszerint ha a sem nem az egyet-tel, hanem egy ún. se-kifejezéssel (senki, semmi, soha, sehova) jelenik meg, posztverbális pozícióban kötelezővé teszi (11a), viszont preverbális pozícióban kizárja a nem jelenlétét (11b):
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(11)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mivel mind a nem/ne, mind a sem/se ugyanazt a mondattani funkciót tölti be, a fenti együtt-előfordulási megszorítások nyilvánvalóvá válnak, l. Surányi (2002)‑t vagy Puskás (2000)-et az ellenérvekért.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Általánosan elfogadott tény, hogy egy kijelentő mondatban álló nem specifikus határozatlan főnév, amely a tagadás hatókörébe esik, az ige előtti nem partikula (vagy nem kijelentő mondat esetében az ige előtti ne partikula) mellett kötelezően tartalmazza a sem, illetve a se minimalizáló vagy nyomatékosan lefokozó partikulát is (É. Kiss 2015). Ez érvényes az általam vizsgált szerkezetekben is, ahol az egyet, amely formailag tárgyesettel ellátott számnév vagy határozatlan névelő, szintén nem specifikus határozatlan főnévként viselkedik (l. még É. Kiss 2004). Ezt illusztrálják az alábbi kijelentő (12a) és nem kijelentő (12b) mondatok, ahol a preverbális nem/ne kiegészül a posztverbális sem/se-vel.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(12)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Itt a nem specifikus határozatlan egyet a nem, illetve a ne partikulával ellátott ige után jelenik meg és kiegészül a sem, illetve a se minimalizáló vagy nyomatékosan lefokozó partikulával. Ez utóbbiak hiánya elfogadhatatlan mondatot eredményez, l. (13).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(13)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezzel szemben a következő példák szerint, ha a sem-mel (14a), illetve a se-vel ellátott egyet (14b) közvetlenül megelőzi az igét, akkor a nem, illetve a ne tagadó partikulákat kizárjuk (l. (15)):
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(14)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(15)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egyet se(m) megjelenhet egy se-kifejezéssel is, amelyet a se(m) egészít ki, de csak akkor, ha (lineárisan) az igéhez viszonyítva más-más felszíni pozíciót foglalnak el (l. (16a) és (16b)). Más szóval, preverbális pozícióban, egy mondaton belül nem lehet egynél több se(m)-mel ellátott kifejezés (16c). Viszont szintén ige előtt megengedett egy (vagy több) se-kifejezés és legfeljebb egy se(m)-mel ellátott kifejezés is, de csak akkor, ha az utóbbi közvetlenül megelőzi az igét, azaz lineárisan követi a többi se-kifejezést (l. (16d) és (16e)), l. még Puskás (1998; 2000) vagy Surányi (2002; 2006; 2008).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(16)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fentiekből az is következik, hogy az egyet se(m) közé nem ékelhetünk be semmilyen elemet (l. (17b)). Továbbá, mivel a se(m) közvetlenül követi az egyet-et és azt tagadja, nem jelenhetnek meg, az igéhez viszonyítottan, más-más pozícióban (l. (17c)). Továbbá, az egyet engedélyezése csak lokálisan történhet, azaz egy főmondatbeli sem nem engedélyezhet egy mellékmondatbeli egyet-et (18a):
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(17)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(18)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Eltekintve attól, hogy a félt egyet helytelen a magyarban, a (18a)-beli mondat csak akkor lenne elfogadható, hogyha a sem által (az even ʼmégʼ jelentéskomponens mellett) kódolt tagadásnak mondatszintű lenne a hatóköre. Más szóval, mivel nem a főmondatbeli sem engedélyezi a mellékmondatbeli egyet-et, a mondatnak nem lehet az az olvasata, hogy ʼMari mondta, hogy egyet sem féltʼ. Teljesen más a helyzet ott, ahol a főmondatbeli sem és a mellékmondatbeli egyet teljesen függetlenek egymástól, de ebben az esetben a mellékmondatbeli egyet kötelező módon elfogadható a sem hiányában is (l. (18b)).
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave