Gyuris Beáta (szerk.): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXV. • Tanulmányok a jelentéstan köréből
›
Az is és más additív kifejezések fókuszérzékenysége igei és igenévi szerkezetekben
›
2. Mondatrészek rendezett n-esei az IS-kifejezések fókusztartományában
›
2.2. Karakterdallam alapú intonációs modell a magyar mondatokra

2.2. Karakterdallam alapú intonációs modell a magyar mondatokra

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A jelen pontban alapvetően Varga (2016) angol nyelvű tanulmányára alapozva mutatjuk be az általunk alkalmazott intonációs modellt, Kálmán–Nádasdy (1994) magyar nyelvű terminológiára vonatkozó javaslatainak a felhasználásával.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egyszerű mondat egy opcionális Topik intonációs frázisból (IP) és egy kötelező Komment IP-ből áll. A Topik a mondatnak az a bevezető szakasza, amelyre vonatkozóan tipikusan állítás, kérdés vagy követelés fogalmazódik meg a mondat további – záró – szakaszában, amit (tehát ahol az állítás, kérdés vagy követelés megfogalmazódik) Kommentnek nevezünk. Az intonációs frázisokat egy vagy több – egy vagy több szomszédos szótagra kiterjedő – (karakter)dallam alkotja, a következőkben ismertetett felépítéssel. Egy IP opcionálisan tartalmazhat egy skála (Scale) részt, amely az első főhangsúlyos (accented) szótagon kezdődik, és a lezáró terminális részig (Terminal Part) tart – a skála nulla, egy vagy több karakterdallamból áll tehát. A terminális rész minden intonációs frázis kötelező része, egy terminális karakterdallam alkotja, amely a frázis utolsó főhangsúlyos szótagján kezdődik. A skálát megelőzheti egy (főhangsúly nélküli) elődallam (Preparatory Part).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A magyar nyelvben hat, szintaktikailag releváns terminális karakterdallamot különböztet meg Varga (2016); ezek közül az esőre, az emelkedőre és az eső–emelkedőre lesz szükségünk e tanulmányban. Nem terminális helyzetben az intonációs frázisok skála részének alaptípusa (az eldöntendő kérdéstípuson kívül) a féleső, amely az eső dallamvonalhoz hasonló, ám nem éri el a beszélő hangmagasságának alsó határát:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • eső (Full Fall), jele: [ \ ]
  • emelkedő (Rise), jele: [ / ]
  • eső–emelkedő (Fall-Rise), jele: [ \/ ];
  • féleső (Half Fall), jele: [ | ]
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A dallamtípusok egy, két, illetve több szótagon megvalósulva szükségképpen külön-külön kapnak jellemzést (Varga 2016, 50), de ennek részleteibe nem megyünk bele; az egy- és kétszótagos fonetikai realizációk (allo-contour) lényegében a többszótagos realizáció értelemszerűen egyszerűsített változatai. A következő jellemzésekben a többszótagos esetből indulunk ki. Az eső jellegű mintázatok esetében az első két szótag között radikálisan ereszkedik a dallam. Az eső karakterdallam a beszélő normál hangterjedelmének alsó határánál végződik. Az emelkedő karakterdallam lehet egyenletesen emelkedő, vagy részben szinten tartott, majd a végén megemelkedő.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Amennyiben két karakterdallam között szünet van, ezt egy függőleges vonal jelzi: [ | ]. Az elődallam nem kap jelölést, összhangban azzal, hogy nem indít karakterdallamot.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A mondatokra jellemző intonációs jelenség a hangsúly lesodródása (downdrift), amely két skaláris karakterdallam, vagy egy skaláris és egy terminális karakterdallam között figyelhető meg. Úgy határozható meg, hogy egy intonációs frázison belül minden egyes karakterdallam egy kicsit alacsonyabb hangmagasságon kezdődik, mint az őt megelőző karakterdallam. A lesodródás a beszélő által szándékosan megtörhető, egy hangsúlyos szótagot magasabban ejtve, mint az előző karakterdallam hangsúlyos kezdőszótagját. Ez a (nagy)gát (upstep), jele: [↑].

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (3) példabokorban szemléltetjük a Varga-modellt az idézett tanulmány alapján.1 Megjegyzendő, hogy a karakterdallam-típust jelölő szimbólumok tartománya egy egész szótagfüzér, amely a szimbólum mögött álló szótagnál kezdődik, és a következő szimbólumig vagy az intonációs frázis végéig tart.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (3a.1) példában a kötelező Komment IP-t a szünet előtti zónában egy (amúgy általánosságban opcionális) Topik IP előzi meg. A Topik IP egy két szóra kiterjedő elődallamból (és akkor), egy egy-karakterdallamos skálából (Izabella) és egy emelkedő terminális dallamból (barátai) áll – e dallamtípus a magyar Topik karakterisztikus terminális része. A Komment IP-ben a kijelentő mondattípusra jellemző eső terminális dallamot (állatkertbe) egy háromdallamos skála előzi meg. Mindhárom skáladallam féleső, ami (az eldöntendő kérdésen kívül) a magyar mondatintonáció alapértelmezett esete. A Komment IP három karakterdallamát a lesodródás szabálya alapján ejtjük, legalábbis a bemutatás alatt álló (3a.1) intonáció esetében. A (3a.2) ezzel szemben azt a lehetőséget mutatja, hogy a beszélő a lesodródást megtörheti egy gáttal (a kom- szótagot magasabban ejtve a gye- szótagnál), ami által az intonációs mintázat mögötti szintaktikai összetevőket (jobban) megmutató struktúrát telepíthet egy sokdallamos skálára ([a gyereket] / [a komlói állatkertbe]).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(3)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (3b) példacsoport a mondat Topik szakaszának (a gyerekek a szünetet) intonálási alternatíváit hivatott bemutatni. Az alapértelmezett helyzetet a (3b.1) mutatja: féleső karakterdallamokat kap az összes topikösszetevő (jelen esetben mind a kettő); amiből az következik, hogy nem alkot önálló IP-t a Topik szakasz – mivel a féleső nem terminális dallam –, hanem (szünet nélkül) beleolvad a Komment szakasz IP-jébe. Ha azonban legalább két karakterdallama van a Topiknak, az utolsó (jelen esetben második) számára választható az emelkedő minta is; ami után (szünetet követő) új IP-ként tud megjelenni a Komment (3b.2). Lehetőség még a (3b.1) mintázatot variálva a lesodródás gátlása is (3b.3). További lehetőséget Varga (2016, 72) (61) szabálya alapján a topikok hangsúlytalanul hagyása jelenthet – abban az értelemben, hogy nem indítanak karakterdallamot. Ez akkor elfogadható megoldás, ha egy olyan kérdésre válaszol a (3b.4), amelyben már említés tétetett a gyerekek szüneti elhelyezésére (pl. Hol töltötték a gyerekek a szünetet?). Ilyenkor egyenesen hangalak nélkül is maradhatnak a szóban forgó összetevők.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (3c) példacsoportban az azonosító–kirekesztő fókuszos mondattípus intonációs mintázatát szemléltetjük. Varga (2016, 61–62) Kálmán–Nádasdy (1994, 396, 462–463) „megengedő” irtóhangsúly-felfogását veszi át, amely szerint a hangsúlyos fókuszált összetevő mögött a (3c.1) sorban bemutatott teljes hangsúlyirtás alternatívájaképpen többé (3c.2) vagy kevésbé (3c.3) részleges hangsúlyirtás is elfogadható. Egyedül az igető (vette) hangsúlytalansága kötelező eleme a szűkfókusz-konstrukciónak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (3d) példacsoport a kvantorkifejezés intonálási lehetőségeit veszi sorra. Mivel Varga (2016, 54, (8)) a kvantorkifejezéseket kötelezően a Komment IP részének tekinti, kézenfekvően adódik a (3d.1) sorban bemutatott lesodródásos mintázat – iterált féleső dallamokkal – egy terminális eső kontúrral lezárva; az általánosságban opcionális Topik IP tehát ezúttal hiányzik. A (3d.2) elemzés egy olyan lehetőségről kíván számot adni, amit Varga (2016, 58) a (3d.1) mintázat két IP-ra való szétbomlásaként fog fel. Arról nem tesz említést, hogy az így előálló két IP-s mintázat tökéletesen egybeesik a (3a.1) sorban bemutatott [Topik IP + Komment IP] alaphelyzettel – ehelyett megduplázódó Komment IP feltételezéséhez folyamodik –, amit nem támaszt alá semmilyen általános elvvel. A következő (2.3) pontban amellett érvelünk majd, hogy a (3d.2) mintázat hátterében igenis Topik IP-beli kvantorkifejezés áll, míg a Komment IP-beli kvantorkifejezés a (3d.3) mintázatot öltheti fel opcionálisan, ami a (3c.1) sorban bemutatott szűk fókuszos intonációs mintázatra hasonlít.
1 A (3a–a′) elemzések Varga (2016, 52/(5) és 53/(6)) elemzéseire épülnek. A (3b.1–4) Varga (2016, 69) topikra vonatkozó szabályain alapul, illetve a 72/(61) szabályon, valamint a szemléltető 70/(60a.i-ii) és 70/(58.i) példáin. A (3c) változatok Varga 62/(27) példái. Ami a (3d) csoportot illeti, (3d.1–2) Varga 59/(17) elemzéseit mutatja be. A (3d.3) típusra Varga (2016) nem hoz példát, csak később, egy jelenleg még kéziratként létező anyagban (Varga 2017, (41a)); Gyuris (2009, 163–164) (8B) és (10B′) példája viszont ilyen jellegű. Ezen a ponton szeretnénk megjegyezni, hogy e tanulmányban azért esett a választásunk Varga intonációs modelljére az általa is említett gazdag választékból (Varga 2016, 48), mert egyrészt beépíti a korábbi elemzések tapasztalatait, másrészt a jelölésrendszere ikonikus, így könnyen értelmezhető azok számára is, akik nem járatosak a hangtanban.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave