Gyuris Beáta (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXV.

Tanulmányok a jelentéstan köréből


Bevezetés

A kérdő mondatok többféle funkciót tölthetnek be a társalgás során: az úgynevezett kanonikus használatuk mellett, melynek célja az információszerzés, többféle nem-kanonikus olvasattal is rendelkezhetnek (l. Farkas 2020; 2022). Jelen cikk tárgyát az adverzatív kérdéseknek nevezett konstrukciók képezik, melyek amellett, hogy – legalábbis az elsődleges illokúciót tekintve – a kérdés beszédaktusát valósítják meg, a beszélőnek egy sajátos attitűdjét is közvetítik a kérdés propozicionális tartalma iránt, ami nem-kanonikus vagy elfogult kérdésekké teszi őket. Az adverzatív kérdések, melyekre (1)–(2)-ben láthatunk példákat, olyan kiegészítendő kérdő mondatok, melyekkel a beszélő egyet nem értésének adhat hangot egy, a kontextusban felmerült jelenséget illetően. Az (1) példában ez egy mindenki által hozzáférhető esemény (kiderül, hogy a toll tintája türkizzöld színű), a (2) példában pedig egy megnyilatkozási esemény. A beszélő nem ért egyet az (1a)-ban és (2a)-ban szereplő megnyilatkozások propozicionális tartalmával, melyet a zárójelben közölt folytatások is érzékeltetnek.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXV.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 454 995 6

Kötetünk tizenhárom tanulmánya részben a magyar nyelv korábbi írásokból már ismert szemantikai jelenségeinek, részben első ízben itt bemutatott jelentéstani kontrasztoknak az elemzésére és magyarázatára vállalkozik. A tanulmányok mindegyike az ún. formális szemantika elveit és módszereit követi, tehát igyekszik precíz és cáfolható megállapításokat tenni, és ezeket formális, matematikai eszközökkel is megfogalmazza. A kötet tanulmányai változatos jelentéstani problémákat tárgyalnak. Az egyik a lexikai szemantika egyik alapkérdésére (Hogyan különíthető el egymástól a poliszémia és a homonímia?) ad új választ, négy további pedig az igejelentés és egyes szemantikai igeosztályok jellemzésére tesz új javaslatot, vagy vizsgálja felül a korábbiakat. Ezek az egyet ne/nem/se/sem szerkezettel kompatibilis igék osztályaival; a magyar igetövek eseménylexikalizációs tulajdonságaival; az önkéntelen érzékelést, az önkéntelen megismerést ill. tudást, valamint a fizikai diszpozíciót kifejező igék összefüggő szemantikai jellemzőivel foglalkoznak, illetve a faktivitás mint lexikai tulajdonság elvetése mellett érvelnek. Az írások egy másik csoportja olyan jelenségekkel foglalkozik, amelyeknek a jelentését logikai operátorok segítségével szokás modellezni, mint például az is és a hozzá hasonló fókuszérzékeny additív operátorok, az is-t tartalmazó összetett elemek (mégis, úgyis, így is, igenis, nem is, ugyanis, vagyis és máris), a kvantoros, illetve fókuszpartikulás kifejezések a magyar mondat ige előtti tartományában, a csupasz köznévi argumentumok, a mondattagadás és a fókusztagadás közötti különbség, valamint a tagadás és a diszjunkció hatóköri interakciói. Az igei argumentumszerkezet, a topik összetevők, és a beszédaktusok között létesít kapcsolatot egy további tanulmány, egy másik pedig egy speciális kérdő beszédaktust jellemez. A kötetben mindvégig a közérthetőségre törekedtünk, így azoknak az érdeklődő olvasóknak is ajánlható, akik nem a formális szemantika szakterületének a művelői.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave