4. A magyar igékre jellemző megszorítások

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ez a szakasz azt mutatja be röviden és így meglehetősen vázlatosan, hogy (i) a magyar igékben lexikalizálódott igegyökök jellemzően a cselekvés módját fejezik ki és (ii) a cselekvés végpontjának elérése, amely gyakran, de nem szükségszerűen jár együtt valamilyen eredményállapot létrejöttével, kötelezően egy, az igetőben lexikalizált igegyöktől független összetevőben kódolódik a mondatban található igei csoport (VP) feletti funkcionális tartományban, a vP-ben. Ezen összetevő jellemzően egy események felett kvantifikáló, eseménymaximalizáló igekötő vagy rezultatív kifejezés (Kardos–Farkas 2022). A magyar igék jelentős része tehát módgyököt lexikalizál a Rappaport Hovav és Levin-féle elméletet feltételezve. Arra is látunk példát, hogy az igető eredménygyököt kódol, míg az eredményállapot létrejöttéért egy igetövön kívül álló alkotóelem felelős.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A magyar igekötők és rezultatív kifejezések eseménymaximalizációs elemzése Filip és Rothstein (2006) és Filip (2008) elméletén alapszik. Fő állítása, hogy az olyan igekötők, mint a meg a megevett egy almát típusú kifejezésekben és a rezultatív kifejezések, mint például a ropogósra a ropogósra sütött egy csirkét típusú kifejezésekben, egy aspektuális operátort kódolnak, amelynek bemenetéül részbenrendezett események szolgálnak, kimenetét pedig maximális események alkotják. Az eseménymaximalizációs operáció fontos következménye, hogy a megevett egy almát és a ropogósra sütött egy csirkét típusú kifejezések kötelezően végpontos értelmezést kapnak. Lásd erről bővebben Kardos (2012; 2016; 2019) munkáit.1

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy további példa arra, hogy az igekötő jelenléte egyértelműen befolyásolja a mondat aspektuális értelmezését, a kisúrol ige, melyben a ki igekötő telikusságot eredményez, míg az igető pusztán egy cselekvést és annak módját írja le, és igekötő nélkül atelikus a mondat (lásd még ehhez É. Kiss 2008 tanulmányát). Ezt illusztrálja a (29) mondatpár.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(29)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kisúrolt egy kádat predikátum környezetében elfogadható a fél óra alatt határpontos időmódosító és nem természetes a fél óráig határpont nélküli időmódosító (Kiefer 1992). Ez azt jelzi, hogy telikus a mondat. Ezzel szemben a súrolt egy kádat predikátum környezetében előfordulhat a fél óráig időmódosító, míg a fél óra alatt időmódosító nem megfelelő a mondatban. Ez atelikusságot mutat. Az alábbi példák szerint a súrol ige a cselekvés módját kifejező, korábban tárgyalt angol igék interpretációs és argumentumszerkezeti tulajdonságait mutatja, míg a kisúrol ige részben eltérő tulajdonságokkal jellemezhető, mint az angol eredményigék.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(30)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(31)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (30) példái szerint a súrol ige előfordulhat tárgy nélkül a mondatban (30a), és ezzel az igével akkor is adekvát a mondat, ha tagadjuk, hogy a tárgyi argumentum denotátuma valamilyen állapotváltozáson ment keresztül (30b). Ezzel szemben a kisúrol ige környezetében kötelező a tárgy (31a), viszont az angol eredményigékkel ellentétben, ezzel az igével a mondatban továbbra is lehetséges egyidejűleg tagadni azt, hogy a kád állapota megváltozott (31b). Ez azt mutatja, hogy a ki igekötő csupán azért a jelentésért felelős, hogy az ige által leírt esemény lezárult. A kisúrol ige eredményállapotot nem lexikalizál.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hasonló viselkedést mutatnak a mos és kimos igék (32)-ben és (33)-ban (Szávó Andrea, személyes közlés).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(32)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(33)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A mos ige (32)-ben illusztrált argumentumszerkezeti és interpretációs tulajdonságai alapján arra következtethetünk, hogy ez az ige, a súrol igéhez hasonlóan, csupán a cselekvés módját lexikalizálja. A (31a) példához és az angol eredményigékhez hasonlóan a (33a)-ban pedig azt látjuk, hogy a kimos ige megkövetel egy belső tárgyi argumentumot, viszont egy eredményállapot létrejötte nem része a kimos igét tartalmazó mondat igazságfeltételeinek (33b).2

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezzel szemben (34)-ben olyan példát látunk, ahol a végpontos értelmezéshez egy eredményállapot létrejötte is társul. Az utóbbi állítást az támasztja alá, hogy a száraz eredményállapot elérésének egyidejű tagadása szemantikai anomáliát eredményez a mondatban.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(34)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jól ismert tény a magyarról, hogy semleges mondatokban az igekötő kötelezően megelőzi az igetövet; az ige utáni pozícióban akkor foglalhat helyet, ha a mondat például fókuszt vagy tagadást tartalmaz, mint ahogy a (35)-ben és (36)-ban található példák mutatják (É. Kiss 2002, 56).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(35)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(36)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fenti példákra jellemző szórendről, amely szerint az ige megelőzi az igekötőt, azt feltételezem, hogy mozgatás eredménye: Az ige a VP-ből, majd a vP-ből kimozog egy vP feletti funkcionális projekció (például egy fókusz projekció) fejébe.3 Fontos megjegyezni, hogy jelen dolgozat állításai a mondat eseménytartományára vonatkoznak, ami szintaktikailag a vP által dominált tartománynak felel meg, amely feltételezhetően tartalmaz egy belső aspektuális funkcionális projekciót és a VP-t. További részletekért ezen konfigurációval kapcsolatban lásd Kardos és Farkas (2022)-es tanulmányát, amely MacDonald (2008), Travis (2010) és Surányi (2014) munkáit veszi alapul a magyar igekötős és rezultatív szerkezetek elemzésekor.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A megszárít igéhez hasonlóan az ölési módot és eredményt kifejező igék is összetett morfológiai szerkezetűek: az igetőnek köszönhető a cselekvés módját kifejező jelentéselem, míg az igekötő a végpontos, maximális esemény olvasatért felel és elhagyása nem megengedett (Kardos–Szávó 2022; megj. előtt), mint ahogy (37)-ben is láthatjuk.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(37)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az angolban többnyire egy morfológiailag egyszerű ige fejezi ki egyszerre az ölési cselekvések módját és eredményét. (L. azonban a morfológiailag összetett ölési eseményeket kifejező példákat a 3.2 alszakaszban.)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fenti magyar példákhoz hasonlóan morfológiailag összetett igék az alábbi fokozati eredményigék (angolul degree achievement verbs) is, ha végpontos értelmezést kap a mondat.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(38)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Fontos megjegyezni, hogy bár a fenti mondatok igéinek tövében lexikalizálódik egy eredményállapot, hiszen például a (38a), (38b) és (38c) esetében olyan melléknevekből képződnek (egyenes, meleg, ideges), amelyek valamilyen állapotot fejeznek ki, az igekötő jelenléte szükséges a végpontos értelmezéshez (Kardos 2012; 2016). Az alábbi teszt ezt bizonyítja:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(39)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ahogy (39)-ben láthatjuk, ahhoz az olvasathoz, hogy az egy tanár denotátuma ideges állapotba került az idegesítési esemény következtében, szükség van a fel igekötőre. Hasonlóan jellemezhetők a (38a) és (38b) igéi is. A magyarban tehát a végpontosság és egy eredményállapot kifejezése együtt jár az olyan igék esetében, mint a kiegyenesít, felmelegít és felidegesít. Ezzel szemben Rappaport Hovav és Levin (2010, 26–27) külön hangsúlyozzák azt, hogy az angolban a végpontosság és egy eredményállapot jelenléte független egymástól az olyan igék esetében, mint a straighten ’(ki)egyenesít’, a tranzitív warm ’(fel)melegít’ és a tranzitív cool ’(le)hűt’. Ezt illusztrálja az alábbi két mondat, amelyek egyaránt a tranzitív cool ’(le)hűt’ fokozati eredményigét tartalmazzák:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(40)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A cool the solution ’(le)hűti az oldatot’ fokozati eredménypredikátum a kontextustól függően értelmezhető telikusan vagy atelikusan. Amennyiben a kontextus révén beazonosítható egy hőmérséklet, amelyet az oldat elér az esemény végén, telikus olvasattal van dolgunk. Ennek hiányában viszont a predikátum csupán egy állapotváltozás előidézését fejezi ki végpont elérése nélkül.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (41) példa első mondata azt mutatja, hogy ugyancsak morfológiailag komplex, igekötős igéket találunk a magyarban az olyan helyváltoztatási események kifejezésére, melyeket az angolban egyszerű morfológiájú eredményigék írnak le úgy, hogy a helyváltoztatás végpontjának az elérését is szükségszerűen lexikalizálják (l. például az enter ‘bemegy/belép’ és exit ‘kimegy/kilép’ igéket, melyeket Rappaport Hovav és Levin 2010, 31 is tárgyal). Az angolhoz hasonló morfológiailag egyszerű igét találunk a spanyolban is, melyre alapvetően jellemző, hogy az igék a cselekvés mellett annak eredményét is kódolják (lásd még ehhez az 5. szakaszt).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(41)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Míg a magyar mondatban feltételezhetően a be igekötő felelős azért a jelentésért, hogy az üveg eléri az igei predikátum által leírt esemény végpontját és a barlangba kifejezés ezt a végpontot tovább specifikálja, a magyar mondat angol és spanyol megfelelőiben az igető kódolja a cselekvést és az arra jellemző végpont elérését is az entered ‘bement’ és entró ‘bement’ igékben.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A továbbiakban röviden motiválni is szeretném azt a mintázatot, miszerint a kisúrol, kimos, bemegy és más hasonló igék esetében a cselekvést és annak módját vagy eredményét az igető kódolja, míg a cselekvésre jellemző végpont elérését egy, az igető előtt elhelyezkedő igekötő fejezi ki. Azt javaslom Kardos– Szávó (2022; megj. előtt) alapján, hogy a magyar mondat eseménytartományára jellemző kifejezések, mint például az igekötők, szintaktikai viselkedésében olyan hatóköri megfontolásoknak van szerepük, melyek a mondat bal perifériáján a kvantorok, határozószók és határozói bővítmények mondatbeli helyét is meghatározzák. Mint jól ismert a szakirodalomból, a Hatókör-értelmezési elv szerint az operátorok vezérlik hatókörüket, ami a magyarban jellemzően a felszíni szerkezet szintjén teljesül (É. Kiss 1986; 2002; 2009). A tanulmány fontos állítása tehát, hogy a telicizáló igekötők pozíciója, amely feltehetően a Spec, AspP pozíció a VP és a vP között (Kardos–Farkas 2022), egyértelműen mutatja, hogy eseménymaximalizáló összetevőként honnan vezérlik a hatókörüket, amely a VP-re terjed ki.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Amennyiben azt feltételezzük, hogy a magyar mondat eseménytartományának szerkezetét hatóköri megfontolások határozzák meg, előre tudjuk jelezni, hogy az igekötőkhöz hasonlóan az eseménymaximalizáló rezultatív kifejezések sem állhatnak az ige utáni bővítményi pozícióban az angol típusú nyelvek hasonló szerkezeteivel szemben abban az esetben, ha az igető igekötő nélkül fordul elő a semleges mondatban (Kardos–Szávó megj. előtt). Ezt illusztrálják az alábbi mondatok:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(42)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az angolban és más hasonló nyelvekben a rezultatív másodlagos predikátumok, mint például a ragged ’rongyos’ a ran his shoes ragged ’rongyosra futotta a cipőjét’ példában feltételezhetően a VP-n belüli bővítményi pozícióban foglalnak helyet kanonikus mondatokban és itt fejeznek ki egy eredményállapotot. A magyarban viszont a (42)-ben található példák alapján láthatjuk, hogy ez nem megengedett. A zöldre, kékre-zöldre, rongyosra és csíkokra rezultatív kifejezések az ige előtt kell, hogy elhelyezkedjenek semleges mondatokban úgy, ahogy azt a (42a’)–(42d’) példákban látjuk.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A végpontosság kifejezésére vonatkozó megszorításnak egy további következménye, hogy az újra határozószó jelenlétében az olyan példák, mint a (42a)– (42d), a magyarban csak repetitív olvasatot kaphatnak. Ezt illusztrálja a következő példa Surányi–Hegedűs (2013)-ból:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(43)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A csíkokra rezultatív predikátum a felvág igekötős ige környezetében maradhat posztverbális pozícióban, mint ahogy (44)-ben láthatjuk:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(44)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ebben az esetben a repetitív olvasat mellett a mondatnak restitutív olvasata is van. Ezt illusztrálja a (45)-ös példa, mely folytatása lehet a (43)-beli kontextus második mondatának.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(45)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kardos és Farkas (2022) elemzését feltételezve az alábbi módon ábrázolható az újra határozószó helye a János felvágta a tésztát újra csíkokra mondathoz tartozó szintaktikai szerkezetben a restitutív olvasatban:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(46)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (46) reprezentáció szerint, amely nem tartalmazza például az igekötő és az ige mozgatás utáni végső pozícióját (lásd ehhez még az 5. lábjegyzetet Kardos–Farkas (2022)-ben), az újra határozószó a csíkokra rezultatív kifejezés által leírt végállapotot módosítja, és így elérhető az az olvasat, hogy ismét csíkokra vágott állapotba került a tészta.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Összességében tehát valószínűsíthető, hogy a magyar vP szerkezetét olyan hatóköri megfontolások befolyásolják, mint ami a vP feletti funkcionális tartományban a határozószók és a kvantorok esetében is megfigyelhető (É. Kiss 1986; 2009). Ennek megfelelően a sok esetben a valamilyen eredményállapot létrejöttéért is felelős eseménymaximalizáló igekötők és rezultatív kifejezések az igetövön kívül fejtik ki eseményszerkezeti hatásukat, míg az igetövek csak a cselekvés módját jelölik a rájuk jellemző módgyöknek köszönhetően. Arra is látunk példát, hogy az igető lexikalizálja az eredményállapotot, de a predikátum tartalmaz egy igekötőt vagy rezultatív kifejezést is, mely azért az olvasatért felel, hogy az eredményállapot létre is jön az esemény végén.
1 Az olyan igekötők, mint a meg kvantifikációs hatásáról lásd még Halm (2015) tanulmányát.
2 A kimos ige abban az esetben engedélyez implicit tárgyi argumentumot, ha egy konvencionális mosási cselekvést írunk le vele (tehát például egy vagy több adag ruha mosását, melyet tipikusan el szoktunk végezni). További példákért lásd É. Kiss (2005) tanulmányát.
3 Érvekért és ellenérvekért ezen feltételezéssel kapcsolatban lásd É. Kiss (2002)-t és az ott található hivatkozásokat.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave