A (14) példáiban olyan változatát mutatjuk be a szintén-nek, ami egyértelműen más, mint az eddig tanulmányozott változat, amelynek szórendi helyzetéről a 2.5/(11b) sorban adtunk általános leírást, szemantikájáról pedig a 2.4.3. alpontban. Mivel a mondat élén áll – legfeljebb egy és vagy hasonló előzi meg (amelynek elhagyásával némileg jelöltté válik az adott mondat) –, nem felel meg a (11b) sorban bemutatott struktúrának, amelyben a szintén követi a fókusztartományát (és a 2.3/(5d) sorban mutatott szórendnek sem felel meg). Az alább bemutatott intonációs mintázatok pedig, amelyekkel ideálisan kiejthetőek a megadott mondatok, a 2.2/(3a.1–2, b.2, d.2) mintázattípust idézik, amin belül a szintén és az azt követő egy vagy két mondatrész a mondattagolásban a Topik részeként jelenik meg.1

 

 

A beszélő egy mondat megformálása során, amint a 2.3/10. lábjegyzetben kifejtettük, nem hagyhatja figyelmen kívül azt, hogy a közölni kívánt információ egy bizonyos része a kontextusban már hangsúlyosan jelen van. Hiába akar például csak annyit mondani, amit a (14a′) sorban mutatunk, hiába akarja (csupán) a kínaiak összeveszését fókuszba állítani – jelen esetben nem azonosító, hanem információs fókuszba (É. Kiss 1998; Balogh–Langer 2022) –, a (14a)-ban megadott szövegkörnyezetben erősen preferált explicitté tennie, hogy szóba került már olyasmi, ami „tegnap az ebédlőben” történt. A szemantikai jellemzésben a 2.3/(4b′) esetében alkalmazott elemzéshez kell folyamodnunk (14a′′), hiszen az additív fókuszelem a Topik szakaszban van. A fókusz széles, itt utalunk a kínai diákok összeveszésének az eseményére, bevonva egy e′-vel jelölt eventualitás típusú változót is (l. Beaver–Clark (2002); l. még Parsons (1995), aki Davidson-féle argumentumként utal az eventualitásra). Erre azért van szükség, mert a szabad határozók kontribúcióját az erről az eseményről tett állításként ragadhatjuk meg („ez-és-ez történt, tegnap az ebédlőben”). A háttér összetett: 〈háttér, fókusz〉 felépítésű a szintén Topikbeli megjelenésével összhangban. Ebben a háttérbeli (szűk) fókuszban jeleníthetjük meg a szabad határozók jelentésének a konjunkciójával létrehozott predikátumot. A háttérbeli háttérfüggvény (λQ…) ezt a predikátumot „várja” az argumentumhelyére, amit elnyerve olyan függvénnyé válik, amelyik eseményeket vár az argumentumhelyére (λe…). Az additív fókuszkarakterből adódóan leveskiborulási események nem jöhetnek szóba – a Π′ halmaz ilyenekből áll; míg a bővebb Π alternatívahalmaz olyan problémás eseményekből áll, amelyek egy ebédlőben merülhetnek fel. A (14a′′)-ben az olvasó áttekintheti az állítás kiszámításának a lépéseit. A (14b–e) pontokban megadott (terjedelmi okok miatt a kevésbé releváns szempontok tekintetében erősen egyszerűsített) szemantikai formulákat ugyanebben a szellemben hoztuk létre.

 

 

Végül szögezzük le, hogy jelenlegi tudásunk szerint a szintén imént tárgyalt két új funkciójában az is, a nemcsak vagy az akárcsak nem működik (a konstrukció összetett mondattá való bővítése nélkül).