Vegyük kiindulópontnak a következő két példát:

 

 

Mindkét esetben a Jancsiról kifejezés azt jelzi, hogy Péternek az a cselekedete vagy mentális állapota, amire az ige hivatkozik, Jancsira irányul. Ez a topik jelentése. A (36b) esetében ezzel mindent elmondtunk, hiszen a kijelentés Péter belső világára vonatkozik, amiről ezenfelül semmit sem tudunk. A (36a) esetében viszont az az elvárásunk, hogy a beszédaktusra hivatkozó ige topik-ja ténylegesen tükrözze a kimondott mondat információszerkezetét, hogy a Péter kijelentésének a topikja Jancsi legyen (37).

 

 

Viszont a topik argumentum és az igéje által jelölt beszédaktus információszerkezeti topikja nem áll bijektív viszonyban. Lehetséges egy olyan argumentumot is delatívuszi topik argumentumként realizálni, amely nem rendelkezik az információszerkezeti topikok egyik formai jegyével sem. Ez még akkor is érvényes, ha az eredeti beszédaktus, amire a parafrázisban megjelenő ige hivatkozik, egy másik mondatrészt jelöl egyértelműen topikként. Ennek megfelelően a (38)-ban megadott beszédaktust a (38a-d) szerkezetekkel egyaránt le lehet írni, bár ezek kontextus hiányában nem egyformán elfogadhatók. A (38a) nyilván a legelfogadhatóbb parafrázis. A (38b) viszont már vitatható. A (38c) és (38d) típusú példákban a topik argumentum ugyan nem jelenik meg Péter beszédaktusában, de a parafrázis ugyanakkor azt jelzi, hogy a parafrázis beszélője úgy értette Péter kijelentését, hogy abban értelem szerint megjelenik a parafrázisban jelölt topik is. Például (38c) úgy értelmezhető, hogy Mari tizenéves korában írt szerelmes leveleket Jancsinak, (38d) pedig úgy, hogy a Péter kijelentésében kötött láthatatlan argumentumként megjelenik Mari barátja is, például mert őt sértették Mari levelei.1

 

 

Amikor a beszédaktus parafrázisában egy olyan elem jelenik meg topik-ként, amely nem lehet a jelölt beszédaktus topikja, pragmatikai magyarázatra van szükség. Ezt a (39) példa jól mutatja, hiszen ebben egyfelől a topik szerep egyértelműen megjelenik a mondatban, másfelől a tartalom szó szerinti idézetként jelenik meg, ezen idézetben viszont a topik szerepű határozott főnévi kifejezéssel koreferens a fókusz pozícióban – tehát kimondottan nem a topik pozícióban – jelenik meg. Érdemes ezért az eredeti szöveget is megnézni, ahonnan az idézet származik: (40).

 

 

A (40) példában – értelmezésem szerint – Bugát Pál egyrészt diskurzustopik, ami abból is látszik, hogy róla szól Toldy Ferenc teljes cikke, másrészt pedig a példa az angol topic-comment vagy informative presupposition cleft (Prince 1978) szerkezetre emlékeztet, amelyben a formálisan fókuszként jelölt összetevő topik szerepet is betölt. Ezek szerint a parafrázis nem csak akkor elfogadható, ha a topik szerepet játszó entitás az eredeti beszédaktus jelölt topikja, hanem akkor is, ha az valamilyen más, tágabb értelemben topikális, pl. mint diskurzustopik.