Gyuris Beáta (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXV.

Tanulmányok a jelentéstan köréből


A mondattopik mint a beszédaktus része

Amennyiben a topik szerep beszédaktusok esetében a beszédaktus eseményében való közvetlen részvételt jelez, felvetődik a kérdés, hogy lehetne-e olyan információsszerkezeti topikelméletet alkotni, amely szerint a mondattopik nem más, mint az az összetevő, amely az aktuális beszédaktus eseményében játssza a topik szerepet. Bár ez a terv közel áll például Jacobs (1984) felfogásához, radikálisan más jelentéstani megközelítésről van szó, mint azok a standard elméletek, amelyeket már említettünk. A Reinhart (1981)-féle kognitív, diskurzusoptimalizáló felfogás ebben nem segíthet, hiszen az esemény és a kognitív feldolgozás közötti kapcsolat túl laza lenne egy szemantikai szerephez. Ugyanúgy a Roberts (1996) vagy van Kuppevelt (1995a,b)-féle elgondolás, amely szerint a kérdések, mint diskurzuscélok, topikálisak lehetnek, nem elégséges, hiszen egy kérdés játszhat topik szerepet akkor is, ha nem válaszolja meg a beszédaktus, l. a (41) példát. Az a kérdés, amire egy beszédaktus válaszol, megjelenhet annak a parafrázisában akár mint delatívuszi topik, akár mint tartalom. Viszont amikor a válasz nem érdembeli, ez az azonosság megszűnik.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXV.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 454 995 6

Kötetünk tizenhárom tanulmánya részben a magyar nyelv korábbi írásokból már ismert szemantikai jelenségeinek, részben első ízben itt bemutatott jelentéstani kontrasztoknak az elemzésére és magyarázatára vállalkozik. A tanulmányok mindegyike az ún. formális szemantika elveit és módszereit követi, tehát igyekszik precíz és cáfolható megállapításokat tenni, és ezeket formális, matematikai eszközökkel is megfogalmazza. A kötet tanulmányai változatos jelentéstani problémákat tárgyalnak. Az egyik a lexikai szemantika egyik alapkérdésére (Hogyan különíthető el egymástól a poliszémia és a homonímia?) ad új választ, négy további pedig az igejelentés és egyes szemantikai igeosztályok jellemzésére tesz új javaslatot, vagy vizsgálja felül a korábbiakat. Ezek az egyet ne/nem/se/sem szerkezettel kompatibilis igék osztályaival; a magyar igetövek eseménylexikalizációs tulajdonságaival; az önkéntelen érzékelést, az önkéntelen megismerést ill. tudást, valamint a fizikai diszpozíciót kifejező igék összefüggő szemantikai jellemzőivel foglalkoznak, illetve a faktivitás mint lexikai tulajdonság elvetése mellett érvelnek. Az írások egy másik csoportja olyan jelenségekkel foglalkozik, amelyeknek a jelentését logikai operátorok segítségével szokás modellezni, mint például az is és a hozzá hasonló fókuszérzékeny additív operátorok, az is-t tartalmazó összetett elemek (mégis, úgyis, így is, igenis, nem is, ugyanis, vagyis és máris), a kvantoros, illetve fókuszpartikulás kifejezések a magyar mondat ige előtti tartományában, a csupasz köznévi argumentumok, a mondattagadás és a fókusztagadás közötti különbség, valamint a tagadás és a diszjunkció hatóköri interakciói. Az igei argumentumszerkezet, a topik összetevők, és a beszédaktusok között létesít kapcsolatot egy további tanulmány, egy másik pedig egy speciális kérdő beszédaktust jellemez. A kötetben mindvégig a közérthetőségre törekedtünk, így azoknak az érdeklődő olvasóknak is ajánlható, akik nem a formális szemantika szakterületének a művelői.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave