Gyuris Beáta (szerk.): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXV. • Tanulmányok a jelentéstan köréből
›
A topik mint az argumentumszerkezet része
›
4. Az információszerkezeti topik jelentése
›
4.2. A mondattopik mint a beszédaktus része

4.2. A mondattopik mint a beszédaktus része

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Amennyiben a topik szerep beszédaktusok esetében a beszédaktus eseményében való közvetlen részvételt jelez, felvetődik a kérdés, hogy lehetne-e olyan információsszerkezeti topikelméletet alkotni, amely szerint a mondattopik nem más, mint az az összetevő, amely az aktuális beszédaktus eseményében játssza a topik szerepet. Bár ez a terv közel áll például Jacobs (1984) felfogásához, radikálisan más jelentéstani megközelítésről van szó, mint azok a standard elméletek, amelyeket már említettünk. A Reinhart (1981)-féle kognitív, diskurzusoptimalizáló felfogás ebben nem segíthet, hiszen az esemény és a kognitív feldolgozás közötti kapcsolat túl laza lenne egy szemantikai szerephez. Ugyanúgy a Roberts (1996) vagy van Kuppevelt (1995a,b)-féle elgondolás, amely szerint a kérdések, mint diskurzuscélok, topikálisak lehetnek, nem elégséges, hiszen egy kérdés játszhat topik szerepet akkor is, ha nem válaszolja meg a beszédaktus, l. a (41) példát. Az a kérdés, amire egy beszédaktus válaszol, megjelenhet annak a parafrázisában akár mint delatívuszi topik, akár mint tartalom. Viszont amikor a válasz nem érdembeli, ez az azonosság megszűnik.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(41)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ha viszont azt feltételezzük, hogy a magyarban az információszerkezeti topik fogalma kizárólag arra vonatkozik, amire a beszélő szándékai irányulnak a beszédaktus keretében, akkor teljesen természetessé válik, hogy a topik a beszédaktusban a topik tematikus szerepet játssza. A kérdés csak az, hogy ezt hogyan kódolja a grammatika. Ezt a problémát csak röviden fogjuk tárgyalni, hiszen a topik szintaxisára külön tanulmányt kellene fordítani. Célunk nem annyira egy konkrét elmélet kidolgozása, hanem inkább az, hogy sematikusan ismertessük, hogyan nézhet ki egy a szemantikai elméletünkkel kompatibilis szintaktikai megközelítés.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A performatív hipotézis (Ross 1970) szellemében, amely szerint a grammatika kódolja az aktuális beszédaktust is, például a magyar függelékes topikot egyszerűsítve a (42) példában megadott szintaktikai struktúra írhatná le. Eszerint a (42a) mondat rejtett struktúrája a (42b). A performatív ige többi argumentuma a beszélő, talán a címzett, és a tartalom. A topik viszont szükségszerűen a harmadik ezek közül, hogy kompatibilisek maradjunk Hole (2014) általánosításával, miszerint a kötelező kötés mindig „lóugrásban” (a következő argumentum irányában) történik. Így a beszédaktus, mint láthatatlan, implicit ige, a mondat teljes látható részét ágyazza be:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(42)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Amennyiben komolyan vesszük azt a gondolatot, hogy a MERGE (Chomsky 1995) nem lineáris művelet (tehát ha két kifejezés, a és b, a szintaktikai struktúrában egységet alkot, mind ab, mind ba lehet ennek a látható szórendje), az a helyes előrejelzés születik, hogy a függelékes topik a mondat bal és jobb perifériáján egyaránt megjelenhet:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(43)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ha a topik egy beszédaktus implicit performatív igéjének az argumentuma, felvetődik a kérdés, hogy miért nem egy strukturális argumentumról van szó, és miért szükséges az ami az x-et illeti szerkezet az argumentum jelölésére? Ebben a tanulmányban nem áll módomban végleges választ adni erre, viszont abból indulok ki, hogy az ami az x-et illeti szerkezet talán csupán egy konvencionális, grammatikalizált lehetőség a topik projekció jelölésére.1 Ennek megfelelően a mondatkezdő strukturális topik és a függelékes topik között az a különbség, hogy mindkettő referense a beszédaktus topik argumentuma, de különböző stratégiával jelölik ezen státuszukat. A mondatkezdő topik kerülhet akár a mondat perifériájára (amely egy strukturált propozíció kiemelt részének felelhet meg), ezzel jelezve a potenciális topik-argumentum státuszát, de akár rejtetten a beszédaktusige topik argumentum pozíciójába is emelkedhet, amennyiben a beszédaktusigének van erre strukturális befogadóképessége.2 A függelékes topik viszont mindig magában a topik argumentumpozícióban jelenik meg.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az elmélet egyik predikciója az, hogy mivel a függelékes topik kötési kényszerrel rendelkezik, olyan mondatokat, amelyekben látszólag nincs kötött névmás, például (43b), szintén úgy értelmezünk, mintha a függelékes topik megjelenne bennük. Pontosan ezért lehetetlen, amint már kimutattam, például egy kérdést függelékes topik pozícióban egy intenzionális ige direkt argumentumaként használni, l. a (8)–(9) példákat.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy másik előrejelzés az, hogy egy függelékes topiknak eleget kell tennie minden, az intencionalitásra vonatkozó referenciális megszorításnak (lényegében a diskurzustopikra vonatkozó megszorításoknak). Például egy nem-specifikus névmás nem lehet függelékes topik. Mindez viszont a mondatkezdő topik pozícióra nem vonatkozik, hiszen a topik pozíció nem maga az argumentumpozíció, és ezért csak utal arra, hogy a mondatkezdő topik alkalmas lehet a topik pozíció elfoglalására.3

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A performatív hipotézis viszont nem az egyedüli lehetséges grammatikai implementáció. Egy másik lehetőség Speas és Tenny (2003) elemzése, amely szerint a mátrixmondatok bal perifériáján egy beszédaktus-projekció helyezkedik el, amelynek a struktúrája meghatározza a beszédaktus perspektíváját és egyéb fontos szemantikai vagy pragmatikai tulajdonságait. Ebben a keretben a mátrixtopik valamilyen pragmatikai szerepben jelenhet meg, melyeket Speas és Tenny a tematikus szerepekkel szemben (de teljes strukturális analógiában azokkal) posztulálnak.
1 Az viszont valószínű, hogy a 2. részben már említett két-beszédaktus intuíció a függelékes topik esetében abból származik, hogy maga a beszédaktus-projekció bizonyos esetekben strukturálisan túlterhelődik a topik argumentummal, aminek az a tény felel meg, hogy a topik még látható igék esetében sem strukturális argumentum. Ennek érdekes szintaktikai következményei lennének, de ezekre sajnos nem tudunk kitérni.
2 Bár nem lesz ebben a cikkben alkalmunk ezt a gondolatot alaposabban megvizsgálni, abból indulhatunk ki, hogy a különböző (performatív) beszédaktusigék különböző argumentumszerkezettel rendelkeznek, és nem mindegyiknek van strukturális képessége egy topik argumentumot felvenni. Ilyenek lehetnek pl. a parancsol vagy a kér ige láthatatlan megfelelői, amelyek feltehetőleg nem vesznek fel delatívuszi argumentumot.
3 Bár lehetséges, hogy a Gécseg–Kiefer (2009)-féle elmélet, amely szerint a mondatkezdő topik a mondat logikai alanya, teljesen helyes, ezzel kapcsolatban e tanulmány semleges marad – a topik és a topik viszonya túl gyenge ahhoz, hogy erre vonatkozóan következtetéseket vonhassunk le.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave