Tehát egy Annát tartalmazó legalább kételemű halmaz elemeire külön-külön igaz az, hogy felemeltek egy zongorát – ezzel korábban arra céloztunk, hogy bizonyos kontextusokban mind a négy példamondat nyújthatja ezt az információt; amire alapozva a szintén, a nemcsak és az akárcsak kifejezéseket az is szemléltetett típusával szisztematikusan összevetve kívánjuk tárgyalni e tanulmányban. Az „információnyújtás” kapcsán azonban rögtön pontosítással kell szolgálnunk. Ha figyelembe vesszük a kommunikáció dinamikus természetét (l. Kamp et al. 2011; Krifka 2006; 2008; Lauer 2013), akkor a hallgató szempontjából egy életszerű beszédhelyzetben nyújtott információról kiderülhet, hogy más és más a négy példában. Első közelítésben informálisan megfogalmazva, az (1a–b) mondatokat akkor mondhatja jogosan a beszélő, ha a hallgató már eleve tudja, hogy valaki vagy valakik felemelték a zongorát.2 Azt viszont még nem tudja, hogy ez Annára is igaz; maga a mondat tehát ennyi újdonsággal szolgál. Az (1c) mondat viszont éppen akkor hangzik el jogosultan, ha a hallgató azzal van eleve tisztában, hogy Anna felemelte a zongorát; az újdonságot tehát a meg nem nevezett további zongoraemelők léte jelenti. Az (1d) eset ismét az (1a–b) kapcsán említett „bemeneti feltételt” követeli meg: a hallgatónak már tisztában kell lennie azzal, hogy valaki vagy valakik felemelték a zongorát; a beszélő ilyen körülmények között informálhatja vagy emlékeztetheti a hallgatót arra, hogy Anna is a zongoraemelők között van.

A tárgyalás későbbi szakaszában formális szemantikai elemzést is nyújtunk, számot adva az információcsomagolás (Chafe 1976; Krifka 2008, 243–246) meghatározó dinamikus aspektusairól is. Ehelyütt még informálisan szeretnénk egy olyan nézőpontra rámutatni, ahonnan nézve jogosult a négy kifejezés egy platformon való összevető tárgyalása, illetve a fenti (i–ii) kritériumok közös alapnak tekintése – ami amúgy különbségeik szisztematikus tárgyalását is lehetővé teszi. Ez pedig a hallgató (és a beszélő) helyett egy olyan – mondhatjuk hallgatódzó – félnek a perspektívája, aki nem vesz részt az adott beszélgetésben, ezért a beszélőknek – és így a beszélgetés elemzőjének – nem kell figyelembe venniük információállapotának fokozatos változását. Elégséges azt a végeredményt tekinteni, hogy az érintett mondatoknak és azok releváns előzményének hallatán mind a négy esetben arra juthat, hogy amennyiben a beszélgetők igazat mondtak, akkor azt az információt nyerte, hogy egy Annát tartalmazó legalább kételemű halmaz elemeire külön-külön igaz az, hogy felemeltek egy zongorát.

Az is, a szintén, a nemcsak és az akárcsak tehát egy bizonyos, mondhatjuk összegző tekintetben ugyanolyan szemantikai kontribúcióval jellemezhető. Bár ennek komponensei a dinamikus nézőpont felvételével más-más struktúrába rendeződnek, a megegyező bázisra tekintettel összevető tárgyalásuk mellett foglalunk állást.3 E tanulmányban IS-típusú kifejezésekként fogunk rájuk közösen utalni. Megemlítjük azonban (l. 2.5/(13), ugyanakkor az érdemi tárgyalást terjedelmi korlátok miatt máskorra hagyva), hogy a fenti (i–ii) kritériumokon alapuló klasszikus „magyar-generatív” is-definíció csupán kiindulópontjaként fogható fel egy kiterjedt poliszém hálózatnak (Aijmer et al. 2006).4 Alberti és Medve (2002/2005) már foglalkozik egy nyomatékosító funkcióval rendelkező is-sel (Alberti–Medve 2002/2005, 327–328; l. még Alberti–Farkas 2017, 221–222; 2018, 41; Balogh–Langer 2022, 306–308), azonban azokra a mondatokra ők sem terjesztették ki a vizsgálataikat, amelyekben az is pusztán diskurzusjelölő funkcióval rendelkezik. Dóla (2006) tanulmányát az is-sel módosított főnévi szerkezeteknek szenteli, és megemlíti az intenzionalitás, a lehetséges világok számbavételének lehetőségeit, de az általános tárgyalást egy későbbi kutatás témájának szánja. Egy friss tanulmányban Balogh és Langer (2022, 286–306) – miután értelmezik és legitimálják az IS-nek az angol also-éhoz hasonló intonációsfókusz-érzékenységét – megkezdik a Lambrecht (1994) terminológiája szerint nem szűk, hanem predikátum/mondat fókusztartományú (focus domain) is-változatok szisztematikus áttekintését, amit tőlük függetlenül egyfelől Szabolcsi (2017, 457) és Surányi (2018, 245), másfelől Futó (2020), Huszics (2020) és Farkas et al. (2020) is megkezdett, az utóbbiak formális pragmatikai keretben (Alberti et al. 2019; 2021). L. még Csirmaz–Slade (2023)-t az is-t tartalmazó komplex elemek szemantikai leírásáért.

Visszatérve a magyar generatív nyelvészeti szakirodalomból jól ismert is-változatra – amit az (1a) szemléltet –, ez tehát a disztributivitás kifejezésére képes.5 Az is partikula maga mindig hangsúlytalan; a kifejezésben (pl. Anna is) az az elem hangsúlyos, amelyre a szóban forgó partikula jobbról klitikumként rácsüggeszkedik.6 Az ilyen kifejezések jelentéstani-logikai szerepüket tekintve kvantorok – mondja É. Kiss (1992, 151–173). A kvantorok „olyan összetevők, melyek nem individuumokat neveznek meg, hanem halmazokon végzett műveletekkel értelmezhetők. […] A kvantornak alárendelt predikátum egy szóban forgó halmaz minden elemére igaz” (É. Kiss 1999, 51). Az (1a) példában szereplő Anna is kifejezés tehát disztributív kvantor. Ez azt jelenti, hogy az állítás egy halmaz minden elemére külön-külön igaz, és még Annára is. Eme Annát tartalmazó halmaz (amit fent a hallgatódzói perspektívából ragadtunk meg) részhalmaza ama (bővebb) releváns halmaznak, amely azokból tevődik össze, akik az adott társalgás résztvevői számára szóba jöhetnek mint a zongora potenciális felemelői, és a disztributivitás alapján kizárt az az értelmezés, miszerint e halmaz tagjai csoportot alkotva emelték volna fel a zongorát.

Ami a tanulmány felépítését illeti, miután ebben a bevezető szakaszban felvázoltuk a szakirodalmi kiindulópontokat, a 2. szakaszban rámutatunk, hogy az IS-típusú kifejezések nemcsak egyetlen mondatrészre, de ilyenekből álló párokra, hármasokra, általánosságban n-esekre is vonatkozhatnak (2.1, 2.4) – egy szemantikai szempontból jól meghatározható értelemben, amelynek megalapozása végett tüzetes prozódiai (2.2, 2.3), mondattagolási (2.3, 2.6) és szórendi (2.5) elemzésekre is szükség van. Majd a 3. szakaszban a vizsgálatot az igei szerkezetekről kiterjesztjük más formai adottságokkal bíró igenévi szerkezetekre is. A tanulmányt a 4. szakaszban foglaljuk össze.