Gyuris Beáta (szerk.): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXV. • Tanulmányok a jelentéstan köréből
›
Az érzékelés-, (fel)ismerésés diszpozicionális igék inherens modalitása
›
3. Körülménymodalitást kifejező infinitívuszos főmondatok

3. Körülménymodalitást kifejező infinitívuszos főmondatok

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az ún. körülménymodalitást kifejező infinitívuszos főmondatok három, a szakirodalomban leírt fő jellemzője az, hogy (i) önállóan, főmondatként képesek funkcionálni annak ellenére, hogy a bennük szereplő főige egy (ragozatlan) infinitívusz, (ii) modális jelentéssel bírnak és (iii) generikus olvasatúak (Balogh 1890; Bartos 2002). A modális jelentést körülménymodalitásként (circumstantial modality) szokták jellemezni (Bartos 2002), ahogy azonban látni fogjuk, az ezen mondatokban megjelenő modalitás jól elemezhető képességmodalitásként.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Szembetűnő, hogy ebben a szerkezetben pontosan azok az igék fordulnak elő, amelyek nem tudnak kombinálódni a tud képességmodalitást kifejező segédigével (további példákért l. 1. függelék, 1. táblázat, ill. a 2. függelék példamondatai):
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(24)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Látható, hogy ez a szerkezet mindig egy általánosságban (generikusan) mindenkire igaz, képességre vonatkozó állítást fogalmaz meg: általában mindenkire igaz, hogy rendelkezik azzal a képességgel, hogy lássa a hegycsúcsot innen; általában mindenkire igaz, hogy rendelkezik azzal a képességgel, hogy rögtön a hangjáról felismerje Jánost; általában mindenkire igaz, hogy rendelkezik azzal a képességgel, hogy Padovából könnyen elérje mind a tengert, mind a hegyeket.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Bartos (2002) rámutat, hogy a fenti mondatok főmondatnak tekintendők, és meggyőzően érvel egy esetleges két-tagmondatos elemzés ellen.1 (Egy kéttagmondatos elemzés azt feltételezné, hogy az infinitívuszt tartalmazó mondatok egy néma főmondatnak vannak alárendelve, és a modális olvasatért egy, a néma főmondatban található modális operátor a felelős.)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mivel azonban Bartos (2002), velünk ellentétben, nem feltételezi, hogy a szóban forgó igék inherensen modálisak (vagyis hogy lexikálisan modálisan vannak specifikálva), kénytelen feltételezni, hogy valahol a szintaxisban, éspedig közvetlenül a CP fölött vezetődik be egy néma modális operátor:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(25)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ez a megoldás némileg szokatlan és atipikus, hiszen a CP-réteg elvileg egy főmondat (root clause) legfelső rétege, vagyis afölött általános elképzeléseink szerint nemigen helyezkedhet el semmi. Ezt tükrözi az is, hogy Bartos (2002) a saját elemzését félig tréfásan másfélmondatos elemzésnek (sesqui-clausal analysis) hívja, amely mintegy félúton helyezkedik ez az egymondatos és a kétmondatos elemzés között.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Bartos (2002) elemzése olyan szempontból sem tekinthető teljesnek, hogy nem ad pontos kritériumrendszert vagy magyarázatot arra vonatkozóan, hogy egyes igék miért vehetnek részt ebben a konstrukcióban, mások pedig miért nem. Bartos (2002) a következőképpen jellemzi az itt szereplő igéket: az alanyuk inaktív, valamilyenfajta kognitív reakció vagy részvétel (participation) valósul meg az alany részéről, valamint az alany cél (goal) vagy beneficiens (beneficiary) tematikus szereppel rendelkezik.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Dömötör (előkészületben) korpusznyelvészeti eszközökkel vizsgálta ezt a szerkezetet, és az igéket ekként jellemzi: nem-ágentív érzékelésigék experiens tematikus szerepű alannyal.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mind Bartos (2002), mind Dömötör (előkészületben) jól ragadja meg a szóban forgó igék bizonyos jellemzőit (pl. az önkéntelenséget), azonban a konkrét meghatározás túl szűk, ill. túl bő. Bartos (2002) jellemzése nem fedi le a fizikaidiszpozíció igéket (pl. elér, befér), hiszen ezeknél nem valósul meg kognitív reakció vagy részvétel, és ezek tematikus szerepe nem cél vagy beneficiens, hanem talán leginkább téma, amennyiben a fizikai elhelyezkedésükről vagy relatív méretükről teszünk állítást. A tematikus szerepnél maradva, az érzékelésigék alanyát helyesebb experiensként jellemezni (ahogyan Dömötör (előkészületben) is teszi): két ige van, amelynél komolyan felmerülhet, hogy az alany cél/beneficiens: a talál és a kap – azonban a későbbiekben látni fogjuk, hogy (a szóban forgó szerkezetekben) ezek is érzékelésigeként funkcionálnak. Dömötör (előkészületben) pontosan ragadja meg az önkéntelen érzékelésés (fel)ismerésigék jellemzését, nem tér ki azonban a fizikaidiszpozíció-igékre.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindkét fenti probléma (tehát a másfélmondatos elemzés és a részt vevő igék megragadásának a nehézségei) új megvilágításba kerül, ha elfogadjuk azt az elemzést, amit ebben a tanulmányban javaslok. Amennyiben a szóban forgó igék mind inherensen modálisak (amire a tud segédigével való kombinálhatatlanságuk, ill. a későbbi szakaszokban bemutatott jelenségek erős független bizonyítékot szolgáltatnak), úgy nincs szükség arra, hogy egy főmondaton kívüli néma modális operátort feltételezzünk. Egyben a részt vevő igék körének a meghatározása is leegyszerűsödik: mindazon igék, melyek lexikálisan képességmodalitással vannak specifikálva, vagyis a következő jól definiált igeosztályok tagjai: az önkéntelen érzékelést, az önkéntelen megismerést és tudást, valamint a fizikai diszpozíciót kifejező igék. Összességében tehát elmondható, hogy javaslatom (mely az érintett igeosztály meghatározásának kapcsán Dömötör javaslatát követi, kiterjesztve azt a fizikai diszpozíciót kifejező igékre) megőrzi Bartos (2002) javaslatának a lényegi szerkezetét, miközben eliminálja annak egyes önkényes elemeit.2, 3

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mielőtt folytatnánk, érdemes röviden kitérni egy látszólagos diszkrepanciára. Míg jelen tanulmányomban a tud segédigével, ill. a szóban forgó igékkel kapcsolatban képességmodalitásról beszélek, addig Bartos (2002) a tárgyalt főmondati infinitívuszos szerkezetnek körülménymodalitást (cirkumsztanciális modalitást) tulajdonít. Vajon két különböző modalitásról van-e szó, vagy csak terminológiai a különbség? Kiefer (2007, 322–324) részletesen tárgyalja a képesség (melyet ő a modalitással rokon, de attól eltérő kategóriának tart), valamint a cirkumsztanciális modalitás és a diszpozicionális modalitás kapcsolatát:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(26)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kiefer (2007) szerint a (26a) mondatban a tud-nak tisztán általános képességet jelölő olvasata van (mely olvasatot Kiefer nem tekinti szigorúan véve modálisnak). (26b) a diszpozicionális modális olvasat: Anna, bár általánosságban tud zongorázni, e pillanatban belső (fizikai vagy lelki) állapota miatt mégsem képes a zongorázásra (indiszponált). (26c) pedig a cirkumsztanciális modális olvasat: a külső körülmények azok, amelyek kizárják, hogy Anna, bár rendelkezik a zongorázás képességével, itt és most konkrétan gyakorolja ezen képességét.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Magam Kiefer (2007) megközelítésétől némileg eltérve, Giannakidout és Marit (2021) követve azt feltételezem, hogy (i) a képesség modális kategória és (ii) elválaszthatatlan a diszpozicionalitás és a cirkumsztancialitás dimenzióitól. Tekintsük az alábbi mondatot:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(27)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ennek jelentése kissé informálisan megfogalmazva a következő:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(28)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Véleményem szerint a fentiek alapján megalapozottan feltételezhető, hogy a vizsgált főmondati infinitívuszi szerkezetekben is képességmodalitással van dolgunk, amelynek, mint mindig, egyik jelentős komponense a cirkumsztancialitás, vagyis a külső körülmények korlátozó szerepe.4
1 Bartos (2002) érvei röviden a következőek. (1) A néma főmondatos elemzés konzisztensen rossz szórendet jósol ige-igekötő inverzió esetén:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(2) Az ‑e kérdő partikula elhelyezkedését szintén rosszul jelzi előre a néma főmondatos elemzés:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(3) Végezetül a határozószók elhelyezkedését illetően is téves predikciókat ad a néma főmondatos elemzés:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

2 Tanulmányom egyik bírálója felveti azt a kérdést, hogy hogyan elemezhetőek az Innen láthatni a falut típusú mondatok. Meglátásom szerint ez a mondat az Innen lehet látni a falut mondattal ekvivalens, és mindkét esetben többszörös modalitásról van szó (l. fentebb): egy episztemikus modális operátor (‑hat-, lehet) vesz fel hatókört a lexikálisan specifikált, képességet kifejező modális operátor fölött. Általánosságban ez a szerkezet a mai magyarban erősen archaikus és improduktív, és csak bizonyos igékkel, mintegy fosszilizálódott összetételekben használatos archaizáló regiszterekben (láthatni, tudhatni). Ezen maradványok némelyike egyébként olyan igét tartalmaz, amely nem tartozik az általunk vizsgált körbe: pl.: Azt mondhatni, hogy… archaikusan létezik ugyan, de főmondati infinitívuszként a mond nem használható: *Nehezen mondani nemet egy ilyen kedves kérésre.
3 A tanulmány egyik bírálója ezen a ponton felvetette azt a kérdést, hogy az általam itt javasolt megoldás vajon nem önkényes-e (vagy akár kifejezetten önkényesebb a korábbi megoldásoknál) abban az értelemben, hogy a szóban forgó igék körét nem közös szemantikai tulajdonságok alapján határolom körül, hanem egyszerűen feltételezem, hogy azok az igék tartoznak ide, amelyek lexikai reprezentációjában szerepel a modalitás. Véleményem szerint két okból sem önkényes az általam javasolt megoldás: egyrészt a részt vevő igék köre szemantikailag meghatározott, amennyiben három, szemantikailag meghatározott igeosztály uniójaként írható le – arra vonatkozóan pedig, hogy miért ezen igeosztályok esetén áll fenn a modalitás lexikalizáltsága, a 7. szakaszban vázolok fel egy tentatív gondolatmenetet. Másrészt pedig, az általam javasolt megoldás (lexikailag kódolt modalitás) azért sem tekinthető véleményem szerint stipulatívnak, mert nem pusztán erre az egy jelenségre, hanem más, független jelenségekre is plauzibilis megoldást nyújt.
4 A képességmodalitás ezen többkomponensű értelmezését támasztja alá az alábbi megfigyelés, melyre a kötet szerkesztője, Gyuris Beáta hívta fel a figyelmemet. Képzeljük el, hogy egy adott pillanatban János a teraszon áll, ahonnan általában lehet látni az óceánt, de éppen sűrű köd, eső vagy hó van, és ezért most mégsem látja az óceánt. Ilyenkor, bár János általános képessége fennáll, mégsem valósul meg az érzékelés, tehát az aktualitási következmény, úgy tűnik, mégsem áll be. Ezzel összefüggésben a fenti eset leírására használhatjuk a János nem látja az óceánt mondatot, annak ellenére, hogy az általános képessége igenis fennáll. Ez a probléma jól kezelhető, ha azt feltételezzük, hogy általános képességről van szó, amelyet azonban korlátoznak a belső (diszpozicionális) és a külső (cirkumsztanciális) körülmények. Jelen esetben, bár János általános képessége az óceán látására fennáll, a szükséges külső körülmények nem állnak fenn. Ezért az általános képességből ebben a konkrét szituációban nem következik az aktualitás. Ezzel összefüggően a fenti, tagadó mondat nem az általános képesség meglétét tagadja, hanem azt, hogy az általános képesség, a szükséges belső és a szükséges külső körülmények együttesen fennállnak.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave