Kenesei (1986; 1989) szerint a magyar nyelvben az operátori funkcióval nem rendelkező kifejezések szabadon mozoghatnak a mondaton belül, míg az operátorok sorrendjét e kifejezések hatóköri viszonyai határozzák meg. Az ige előtt két pozíciót különböztetett meg: egy első és egy preverbális pozíciót. Az első pozícióba kerülhetnek a logikai funkcióval nem rendelkező kifejezések és a határozatlan főnévi kifejezések, melyek itt szemantikailag a topik szerepét töltik be. A preverbális pozícióba pedig az is és még…is-es kifejezések, a nem-es kifejezések, az univerzális kvantorok, a csak-os kifejezések és a kérdőszavak kerülnek. Az ide kerülő kifejezések között további szintaktikai és prozódiai különbségeket vázolt fel, de még nem különített el egyértelműen két vagy több külön pozíciót számukra. É. Kiss (1987) egy olyan magyar mondatszerkezet mellett érvelt, amelyben nem a nyelvtani, hanem az operátor-hatókörrel kapcsolatos viszonyok határozzák meg a kifejezések sorrendjét és ő különböztette meg Topik és a Fókusz pozíciókat is. A Topik pozícióban bármilyen és bármennyi (nem kvantoros) kifejezés megjelenhet, és itt specifikus értelmezést kapnak. A Fókusz pozícióba kerülnek a fókuszált kifejezések, a kérdőszavak és a nem-es kifejezések. Megállapította, hogy az univerzális kvantorok, egyes pozitív kvantoros kifejezések, mint a gyakran, valamint az is-es kifejezések a Topik és Fókusz pozíciók között helyezkednek el. Érvei alapján azt a következtetést vonta le, hogy a magyar nyelvben a felszíni szerkezet kódolja a mondat logikai struktúráját. Szabolcsi (1997) szerint (i) a Topik és Fókusz pozíciókba olyan individuumokat jelölő kifejezések kerülhetnek, amik a predikátum logikai alanyaként tudnak szolgálni, mint pl. a fiúk vagy hat fiú, (ii) A Kvantor pozícióba olyan halmazt jelölő kifejezések, amik aztán disztributív operátor által közvetítve szolgálnak a predikátum logikai alanyaként, mint pl. minden fiú, még Péter is, (iii) a (közvetlen ige előtti) PredOp pozícióba kerülő kifejezések pedig nem szolgálnak a predikátum logikai alanyaként, hanem a jelölt halmaz elemeinek számosságáról adnak információt, mint pl. kevés fiú, pontosan hat fiú. Surányi (2002; 2004; 2010) pedig arra a következtetésre jutott, hogy a Kvantor pozícióba kvantoremelés útján előrevitt valódi általánosított kvantorok (l. 3. szakasz), míg a PredOp pozícióba alapvetően fókuszált határozatlan kifejezések kerülnek.

Különböző szemantikai tulajdonságokat is kötöttek mindhárom pozícióhoz. A topikoknak referenciálisnak és/vagy specifikusnak kell lenniük, így például kvantorok jellemzően nem fordulnak itt elő, hacsak nem lehet specifikus értelmezésük (É. Kiss 1987; 2002).

A Kvantor pozíció, amit néhány szerző Disztributív pozícióként is említ, disztributív kifejezéseknek ad helyet (Szabolcsi 1994a; 1997). Ez a pozíció lehetővé teszi, hogy a kvantor disztribútorként működjön, vagyis hogy a predikátum kifejezése a kvantor által jelölt halmaz minden egyes elemére külön-külön igaz legyen. Fontos megjegyezni, hogy ha egy alapvetően nem disztributív kvantor, például három diák ebben a pozícióban szerepel, akkor disztributív olvasatot kap. Tehát, ha egy olyan predikátummal dolgozunk, amelynek lehet kollektív és disztributív olvasata is, mint például felemeli a zongorát, akkor a Kvantor pozícióban csak a disztributív értelmezés (vagyis, hogy a diákok külön-külön emelték fel a zongorát), míg a Fókusz pozícióban mind a disztributív, mind a kollektív olvasat (vagyis, hogy a diákok együtt emelték fel a zongorát) elérhető.

Ebben a tanulmányban egy új, a korábbiaktól eltérő megközelítést javasolok a magyar preverbális mezőben lévő szórendi megkötésekre, mely a releváns komplementerhalmazokra épül, és véleményem szerint átfogóbb magyarázatot kínál a kvantoros és fókuszpartikulás kifejezések eloszlására.