Ahogy korábban érveltünk (3. szakasz), a természetes nyelvi tagadás átfogó elemzéséhez egy kétszintű modellt javasolunk, ahol a tagadás a szemantika és az információszerkezet szintjén egyaránt működik. A szintaxis–szemantika interfészen a természetes nyelvi tagadást egy tagmondat szintű operátorként elemezzük, amely a CLAUSE szintaktikai réteg szemantikai tartalmát célozza meg. Ez megfelel a külső tagadás fogalmának. Ez meglehetősen egyértelmű, és egységes szemantikai reprezentációt biztosít az összes, egymástól különböző fókuszszerkezetű mondatnak. A tagadó operátor fasablonját a „testvér-csatolás” művelete (l. 5. ábra) csatolja a CLAUSE réteghez. Ez a művelet megadja a

search

változó értékét, ezáltal meghatározva a tagadás szemantikai hatókörét (8. ábra).

 

 

Míg a szemantika szintjén a tagadó operátor hatóköre minden esetben azonos, addig az információszerkezet szintjén a tagadás értelmezése a különböző fókuszszerkezetek szerint változik.1 A továbbiakban azt a javaslatot tesszük, hogy a tagadás az információszerkezet szintjén egy „elutasítás operátornak” (denial operator) felel meg, és a mondat fókuszszerkezete által meghatározott pragmatikai állítást (3.2. szakasz) célozza meg. A pragmatikai strukturálás elemeiben található információt az alkotóelemek által szolgáltatott szemantikai információ alapján kapjuk meg. Ezt az „információegységek” (information units; IU), az információszerkezet (IS) projekció2 alapvető elemei közvetítik. Az információegységek szintaktikai tartományokat jelölnek, amelyek azonban magukban hordozzák a megfelelő szemantikai tartalmat is. Ez kulcsfontosságú a gyakran több alap információegységet tartalmazó fókusztartományok információtartalmának kiszámításában. A fókusztartományok információtartalma részeik szemantikájának unifikációjával vezethető le. Ennek a folyamatnak figyelembe kell vennie a szintaxis és a szemantika kompozícióját az unifikáció megfelelő megszorításai érdekében. Mielőtt rátérünk a tagadás IS projekción belüli modelljére, a következő szakaszban röviden bemutatjuk, hogy a javasolt formális grammatika hogyan vezeti le az alap információegységeket és a fókusztartományokat.