Gyuris Beáta (szerk.): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXV. • Tanulmányok a jelentéstan köréből
›
Variációk faktív igékre
›
6. Miből lesz a faktivitás?
›
6.2. Egy alternatív megközelítés

6.2. Egy alternatív megközelítés

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ebben a dolgozatban másféleképpen közelítem meg a preszuppozíciók problémáját. Abból indulok ki, hogy nem létezik kétféle típusú jelentés, preszuppozíció és sima következmény, vagyis nincs kategóriabeli különbség a kétféle jelentéstartalom között.1 Így a szótárban sincs megadva, hogy pl. a tud ige előfeltételezi a komplementumát.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Amikor állítunk valamit, egy információs bázishoz képest állítunk: ami új, állítva van, ami régi, preszupponálva. Az tehát, hogy mi van állítva, illetve preszupponálva, részben az információs bázistól függ, attól, hogy mi az, amit már tudunk, és mi az, ami még új. Radikálisan különböző információs bázis esetén akár ugyanaz a mondat is állíthat/preszupponálhat teljesen mást. Ezt illusztrálja az alábbi, Stalnakertől származó példa:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(54)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy olyan kontextusban, ahol ismert, hogy az unokatestvérem hímnemű, de nem ismert az életkora, a mondat azt állítja, hogy az unokatestvérem már felnőtt. Egy olyan kontextusban viszont, ahol a nemváltoztatás lehetősége felmerült, a mondat állíthatja, hogy az unokatestvérem már nőnemű, miközben előfeltételezi, hogy még gyerek. Az ehhez hasonló példák azt mutatják, hogy elvileg bármely információ funkcionálhat előfeltevésként vagy állításként. Ugyanakkor vannak tendenciák, illetve pragmatikai és grammatikai megszorítások arra, hogy tipikusan milyen típusú tartalom lesz előfeltételezve a diskurzusban. Erre az alábbiakban visszatérek.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A beszélgetőpartnerek közötti közös alap (információs bázis, l. Stalnaker 1974) nem feltétlenül ismert teljesen minden beszélgetőpartner számára. Egy állítás megértésének a folyamatához ezért az is hozzátartozik, hogy a hallgató megpróbálja megfejteni, hogy a beszélő mit tart a közös alap részének (vö. Wilson–Sperber 1979; Qing et al. 2016; Roberts–Simons 2023). A projekció e nézet szerint egy hipotézis arról, hogy a mondatban átadott információból mi a közös alap része, és mire vonatkozik az állítás/tagadás/kérdés stb. Mi vezérli ezt a hipotézisalkotást? Egyrészt a már meglévő tudás a kontextusról, másrészt pedig a mondat tág értelemben vett információstruktúrája.

6.2.1. Állítás és tagadás

6.2.2. Projekció

6.2.3. Figyelem és struktúra

6.2.4. Anaforák

1 Részben hasonló megközelítést vázol fel pl. Wilson–Sperber (1979), Qing et al. (2016), Simons et al. (2010), Roberts–Simons (2023).
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave